Vannak az ég alatt éktelenül felesleges dolgok, így például Sulyok Tamás köztársasági elnök úrról bármit írni, mivel még a nevének lepötyögésével is karaktert, papírt, tintát pazarol az ember. Amiért mégis az ország többsége által inkább Szatyor úrként ismert figuráról szólni kell, hogy a személyében testesíti meg az elmúlttizenhat év csődjét, amiből – spoiler – nagyon nem látszik kiút.

A mára kiérlelt helyzetvalóság az, hogy bármit is tesz Szatyor úr, megy, marad, az Magyar Péternek jó, a Fidesznek meg csőd. Ha valami csoda folytán Sulyokról kiderülne, hogy mégiscsak közelebb áll az előgerinchúrosokhoz, hogy elege van a kutyakomédiából, kihúzza magát, és távozik – újabb spoiler: nem fog –, úgy hopp, Magyar Péter először az ő skalpját mutathatja fel az elszámoltatást váró népnek. Ha meg marad, pláne, ha a felcsúti parancsolatoknak megfelelően elkezd jogászkodni, keresztbe tenni a Tiszának, nos, valójában elég nagy szívességet tesz a kormánynak. A helyzet az, hogy Magyarék valóságos bálna- és dinoszaurusz-csontvázakkal teli szekrényeket örököltek. Rövidesen vége a kegyelmi időszaknak, ki kell nyitniuk az ajtót, majd ugyanazzal a lendülettel félreugrani a kifelé zuhanó mázsás csontok elől.

Orbán egyik fő hatalompolitikai bravúrja volt a népi harag állandó el- és kicsatornázása. Magyarnak még csak fel sem kell találnia a pirézeket, ott lesz neki a csinovnyik köztársasági elnök mint a NER deep state petyhüdt, hullaszínű, lógó izmú meghosszabbított keze, folyamatosan felmentést adva arra az esetre, ha nem haladna olyan gyorsan az elszámoltatás, ahogy azt mindenki várja.

Viccet félretéve, Sulyok Tamás az eltelt tizenhat év kreatúrája, humánpolitikai csődjének szimbóluma és annak a mondatnak a végére biggyesztett nagy költői kérdőjel, hogy vajon lesz-e még valaha normális, konzervatív, ám ellenzéki értelmiség Magyarországon.

A helyzet az, hogy a Fidesz önpusztításának első lépése volt saját értelmiségének kinyírása. A kormány körül kinevelődött saját sajtó zöme 2015 körül kicsekkolt a rendszerből. Valódi kritikai, önálló értelmiség helyett Orbán feltöltötte a nyilvánosságot lojális értelmiségipótlékokkal. Részint másod-, harmadvonalbeli szakértelmiségiekkel, akik kaptak különféle kamuállást valami „nemzeti” előtagú intézményi homokozóban, közpénzcsilliókért rágódhattak mondjuk a szuverenitás mibenlétén, azonban szigorúan meg volt hagyva nekik, hogy a tényleges államirányításba ne merjenek beledumálni.

Sulyok vidéki ingatlanos zugügyvédből az Alkotmánybíróságon át a Sándor-palotáig ívelő felemelkedése is ebbe a folyamatba illeszkedett. És most már bármit lép, az ­rossz. Mint a sakkban, ha a megnyitás után az első tíz lépés rendre rossz volt, akkor utána már egy odaültetett Polgár Judit sem tudja megfordítani a meccset, legfeljebb elodázni a mattot.

Sulyok persze fényévekre van bármilyen fenoméntól, ráadásul közben a maradék Fidesz magára húzza ennek a kreatúrából lett kriplinek minden balfékségét.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 15-én.