VÉLEM ÉN

Abban különböznek egymástól, hogy míg a KGB emlőin nevelkedett Putyin simán átveri Trumpot és kitart célja elérésében, addig a nagyszájú amerikai órák alatt változtatja véleményét és ahogy komoly ellenállásba ütközik szándéka végrehajtásában, retirál.

Amiben egyetértek Amerika és a világ kiemelkedően legfontosabb emberével: az a Nobel-békedíj kérdése. Nem vitás, ha annyian javasolták, komoly emberek, államférfiak, az amerikai politikai osztály (valóban van olyan náluk, mondhatjuk így?) illusztris tagjai…

Ezért a mostani döntést inkább megkönnyebbüléssel kellene fogadnunk, nem pedig cinizmussal. Bízzunk abban, hogy a bizottsági munka, akár lassan, akár részleges eredményekkel, de mégiscsak konstruktív és békés irányba mozdítja el a feleket.

Amit a Szőlő utcával tesznek Orbánék, az leképezése mindannak, amiben tizenhat éve élünk. Túlélés a hatalomért, látszatintézkedés a megoldás helyett, lojalitás a tudás helyett, bűnbakkeresés a felelősségvállalás helyett. Zárjuk ezt le, az utolsó kapcsolja le a villanyt!

A jelenséget elnevezte „determinisztikus nem periodikus áramlásnak”, és közleményt írt róla a Journal of Atmospheric Sciences folyóiratba. Ám a meteorológusok szaklapját kevesen olvassák. Csak tíz év múltán ütött be a szenzáció, egy metafora révén. 

A DDT-t nem a Shell „sunnyogta be”, nem is kizárólagos gyártója volt, világszerte használták, állami döntéssel nálunk is, az akkori tudományos konszenzus szerint. Az sem igaz, hogy nyugaton addigra betiltották, a világon elsőként nálunk, 1967-ben történt ez meg.

Ahogyan én nem tudom, mi lehetett az első, eredeti mózesi kőtáblák hátoldalaira írva, úgy nem tudjuk, hogy Orbán fejében ez a januári rezsicsökkentés milyen apróbetűs gazemberséggel párosul, hiszen abban biztosak lehetünk, hogy nem zsebből fizeti a különbözetet.

Kelemen Hunor az emelés okát abban látja, hogy 2024-ben olyan kormánya volt Romániának (az RMDSZ nem volt benne), amely a választási kampány túlköltekezése miatt akkora költségvetési deficitet hagyott hátra, hogy „a Holdról is látszott”. Igaza van.

A felsorolt szereplők különböző korokban éltek ugyan, de meglepően hasonló retorikai mintákat használtak. A területi terjeszkedést soha nem hódításként, hanem szükségszerű, igazságos és elkerülhetetlen lépésként magyarázták saját társadalmaiknak.

Amikor az amerikai közvéleményt arról tájékoztatják, hogy a fiaik büntetőexpedíciókat folytatnak az eszkimók ellen egy meghülyült manhattani vén marha kedvéért, akit amúgy meg a bizonyos Ronald Lauder, a zsidó világkongresszus elnöke dumált rá erre az őrültségre...