VÉLEM ÉN

Valahogy úgy alakult az évek során, hogy egymás után húzták fel a könyvtárakat, könyvesházakat, kulturális centrumokat. Ezek folyton tele voltak helyiekkel. Lehetett eső, hó, szél vagy fagy, a síkiak ott ültek: olvastak, írtak, remekeket faragtak, verseket öntöttek formába.

Nem emlékszem, hogy Tőkés kritizálta volna Orbán Viktor külpolitikai pávatáncát, ami bizonyíthatóan többmilliárd euró hátrányt okozott Magyarországnak, mint Hegedűs Zsoltnak a választás éjszakáján előadott önfeledt tánca és annak ismétlése az Országház előtt.

Ezek a könyvek vittek kifelé a heroizmusból és a mesevilágból, befelé a realitásba. Mert hát végül is a Csipike is remek könyv, meg a Tom Sawyer kalandjai is, de az egyik annyira nyilvánvalóan mese, hogy az senki számára nem lehet más, a másik pedig Amerika, egy ismeretlen világ.

És amikor – hét időszak múlva – végül felemelte tekintetét az égre, elismerte bűneit, értelme visszatért (megtért), akkor értette meg, hogy a legnagyobb király is csak ember... és Nabukodonozornak ekkor rendeződött az élete, azaz rehabilitálódott.

A jelenet önmagában gyönyörű. A Várhegy tetején, történelmi díszletek között, barokk pompában, a hatalom szakrális színházának közepén ott hever egy Biblia, benne gondosan aláhúzva egy mondat. Mintha a Jóisten személyesen post-it cetliken kommunikálna...

Nekünk is nagy segítségünkre lehet egy nem politikai befolyásoláson alapuló média, amelyekben a szavak visszatérnek eredeti értelmükhöz, a hírek hírek maradnak és az egyoldalú kinyilatkoztatások helyett megjelenik a vélemények sokszínűsége.

A „szívhangrendelet” a Fidesz egyik legmocskosabb ötlete volt (pedig erős a mezőny). A hatalom (el- és beképzelt) mindenhatóságának fitogtatására az a legalkalmasabb, ha valami önkényesen, feleslegesen, szinte szimbolikusan gonosz dolgot cselekszik.

Az egyik főszerepet a bukásban a rezsim sajtócelebei játszották. Bődületes arroganciájukkal és rémisztő tájékozatlanságukkal ők most is képesek meglepetéseket okozni. Legutóbb Lánczi András nevezte „csőcseléknek” a milliókat, akik a Tiszára szavaztak.

Legalább ötezer nézője volt a meccsnek, amelyen a szünetre egy gólos előnnyel mehettek a gyulaiak. Örömmámorban úsztunk, kézzelfogható közelségben került a feljutás. Mégis az ördöngösen játszó vendégek megfordították a találkozót.

A nerizmus úgy tett, mintha létezne olyan univerzum, amelyikben ha Kubatov Gábor klubelnök az FTC nevében kér valamit az államtól, arra az nemet mond. Erre körülbelül akkora esély, mint arra, hogy Mészáros Lőrinc önerőből nyerjen közbeszerzést.