Nyikhaj, színtelen, szagtalan ember, poloska – ilyen gyűlölködő jelzőkkel illetik a választás utáni gyászmunkát végző fideszes sajtócelebek azt a személyt, akit 3,3 millió szavazattal Magyarország miniszterelnökévé választottak. Igaz, egyiküktől a győztes párt szavazóinak milliói is gyorsan megkapták a „csőcselék” minősítést. A Fidesz média a jelek szerint képtelen felfogni, hogy a választási vereségre adott reakciónak ez a módja a legbiztosabb eszköz ahhoz, hogy pártjuk szélsebes hanyatlásnak induljon.
Orbán után, tehát még mindig nem szabadon, az ex-kormánypárt propagandistái most azzal a füllentéssel próbákoznak, hogy a Tisza folytatott gyűlöletkampányt a Fidesz ellen, és ezzel nyert választást. Magyar Péter tényleg sokat gúnyolódott, sokszor túlzásokba esett, de a „Mocskos Fidesz!” nem az ő találmánya volt. Hívei reagáltak így arra, hogy a Fidesz mocskolódott évtizedekig mindennel és mindenkivel szemben, aki nem a főnök „igazságát” vallotta. Plakátok, álhírek ezrei, szitkozódás liberálisok, progresszívek, migránsok, ukránok, Európa, Brüsszel, „hanyatló Nyugat” ellen. Most pedig ők mutogatnak gyűlölködés ügyben az ellenfélre, és csak mellesleg keresik a bukás okát kedvezőtlen külső gazdasági körülményekben, a témák és szlogenek hibás megválasztásában.
Arról, hogy a Fidesz vereségét a rossz kormányzás okozta, alig esik szó.
Nagy ritkán elhangzik – Bencsik András és Huth Gergely a Patriótán –, hogy az egyik főszerepet a bukásban a rezsim sajtócelebei játszották. Bődületes arroganciájukkal és rémisztő tájékozatlanságukkal ők még most is képesek meglepetéseket okozni. Legutóbb Lánczi András nevezte „csőcseléknek” a milliókat, akik a Tiszára szavaztak. Bődületes arrogancia. Bencsik András azt állította, hogy a Tisza képviselőjelöltjeit „nem engedték megszólalni” a kampányban. Rémisztő tájékozatlanság. Aki legalább Magyar Péter utolsó országjárására odafigyelt, tudja, hogy a Tisza elnöke személyesen bemutatta pártjának valamennyi képviselőjelöltjét. Ők a nyilvánosság elé tárták elképzeléseiket saját körzetükre vonatkozóan, vagyis az egyetlen olyan helyen és módon, ami fontos volt a választások megnyerése szempontjából.
Bayer Zsolt első választás utáni megszólalása kétségbeesett és önostorozó nyöszörgésbe fulladt. „Milyen buborékban ülünk egy éve minimum?” – kérdezte önmagától és beszélgetőtársától. Ilyen beismerésre bárki mástól számítani lehetett, kivéve őt, aki évtizedeken át, valamelyes humorral ugyan, de vállalhatatlan stílusban, gyűlölködve, káromkodva és igencsak önelégülten püfölte, pocskondiázta az aktuális ellenfeleket.
Ambrózy Zsolttal folytatott beszélgetésében a meglepetést a Pesti Srácoktól érkezett beszélgetőpartner okozta. Utóbbinak volt bátorsága észerevenni, hogy a párt választási kudarcát okozó új generáció kilencven százaléka ki van békülve a Fidesz által bűnként kezelt melegházassággal, ami ellen a hatalom máig megmagyarázhatatlan módon egy gyermekvédelmi törvény keretében lépett fel, és ami máig lezáratlan konfliktushoz vezetett az Európai Unió Bíróságával. Ambrózy szerint a fiatalok problémája volt az is, hogy „alacsony, köpcös és öreg miniszterelnökünk össze van veszve Nyugat-Európával, miközben Nyugat-Európa egy tök jó dolog”.
„Nagyon sok elkeseredett, nagyon-nagyon dühös, vagy éppen letargiába zuhant emberből áll most a patrióták politikai közössége”. Ez a beismerés attól a Gajdics Ottótól ered, aki három héttel a választások előtt „drogos bűnbandának” minősítette a Tisza Párt vezetőit, és utána élen járt a még meg sem alakult új kormány pocskondiázásában.
Szóval akkor ki az, aki gyűlölködött a kampányban?
A NER idézett orákulumainak van okuk az elkeseredésre. Az elektronikus médiában bekövetkezett ellenzéki előretörésig ők legalább elérték, hogy odafigyeljenek rájuk és elhiggyék nekik az akármit. Ennek most vége.
Nem szólva a majdnem névtelen hazugsággyári segédmunkások sokaságáról. Például a Magyar Nemzet munkatársáról, aki szintén a helyzetértékelésre való képtelenségét árulja el, amikor leírja, hogy az újonnan megválasztott kormánnyal „vér, veríték és könnyek” országa leszünk. Például a Paláver elnevezésű podcast egyik gyakori szereplőjéről, aki „bolsi, náci, libsi vörösterrorral” ijesztget a kormányváltás kapcsán.
Nem lehet, hogy a gyűlöletkeltésnek, a hazudozásnak, a vaktöltényekkel lövöldözésnek ez a módja idegenített el a Fidesztől újabb százezreket már a választásokat követő első hetekben?
Miután Orbán Viktor kisurrant a parlamentből, a Fidesznek, hozzá mérhető képességű politikusok híján, minimálisra csökkent az esélye a puszta megmaradásra is. Ez pedig – nem győzöm ismételni – mindenképpen elkerülendő fejlemény lenne a sokat szenvedett magyar demokráciára nézve, mert egy újabb egypártrendszer létrejötte egyáltalán nem kívánatos. A leköszönő kormánypártnak a „teljes megújulásra” sok esélye nincs, de radikális reformok nélkül, ezen belül propaganda gépezetének radikális reformja nélkül a talpon maradása is elképzelhetetlen.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 11-én.