A legvégén is hű maradt önmagához a főgépész, aki a végórában sem pihent. Utolsó kormányhatározata nem a széteső egészségügyről, nem az inflációról, nem a vergődő gazdaságról szólt, hanem arról, hogy a Ferencváros kapjon haladékot az állami befizetéseire. Amit másnak be kell fizetnie, azt a Ferencváros ráér később is. Mert vannak klubok, és van a Nemzeti Ügy.
A szöveg maga a NER költészete. A kormány „felkéri” a honvédelmi minisztert, hogy amennyiben a Ferencváros kéri az átütemezést, akkor „vizsgálja meg a kedvező elbírálás lehetőségét” (az előző héten nyilván kérte és meg is kapta). Ez olyan kínosan álszent megfogalmazás, mint amikor a maffia udvariasan érdeklődik, ugye nem viszolyogsz, ha egy levágott lófej kerül az ágyadba.
A nerizmus úgy tett, mintha létezne olyan univerzum, amelyikben ha Kubatov Gábor klubelnök az FTC nevében kér valamit az államtól, arra az nemet mond. Erre körülbelül akkora esély, mint arra, hogy Mészáros Lőrinc önerőből nyerjen közbeszerzést.
Az előző kormány utolsó kormányhatározatában az indoklás a legszebb: a járvány, az energiaválság és a háború nehéz helyzetbe hozta a sportszervezeteket. Márpedig a sport kiemelten fontos az egészségmegőrzés, az ifjúságnevelés és a közösségépítés miatt. Ez kétségtelen. Azok a sportegyesületek pedig, amelyek önerőből próbálnak túlélni, most kissé meghatódva figyelik, hogy a „közösségépítés” valamiért kizárólag a Ferencvárosnál igényel külön kormányzati mentőövet. A kisvállalkozó, a vendéglős, a fesztiválszervező azonban nyugodtan húzza le a rolót, a család meg fizessen késedelmi kamatot, de Kubatovék kapjanak csak állami simogatást és „időbeli átütemezést”.
Ez volt a NER igazi csúcsteljesítménye: nem eltörölte a kivételezést, hanem kormányrendeletet írt róla. A mindent felülíró lényeg azonban mégiscsak csak az: ennek a nyomasztó időszaknak is eljött a vége.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. május 11-én.