Itt a rendszerváltozás, egy időre vége a baseballsapkás, melegítős-susogós izom(pocak)pólós, matrózinges Parlamentbe járásnak. Elő az inggel, öltönnyel, makkos cipővel. Ez itt a Da Vinci Dresscode kérem.

Ez persze némi magyarázatra szorul, miért van az, hogy a Fidesz alatt alig győztem hivatalos eseményekre alulöltözni. Talán érdekes lehet.

Szóval sok-sok évvel ezelőtt, hamvas fiatalságomban én sem voltam vérbunkó. (Mint most.) Sőt, még 2010 és úgy 2016 között is visszafogottabb írásokkal jelentkeztem, meg hivatalos eseményekre kiöltözem mint szaros Pista Krisztus neve napján. Aztán 2016-ra vált világossá, hogy a NER egy sunyi, tetű brigád, akik grammot sem tisztelnek. Alattomból bezárták az ex-munkahelyem (Népszabi) engem, de az egész szakmát így vagy úgy de gyakorlatilag egy indiánrezervátumba kényszerítették, érdemi sajtótájékoztatók helyett ilyen Kormányinfók, interjúk helyett magas lóról, gőgősen odaköpött pökhendi félmondatok, cikkekre válaszul meg lejárató cikkek valamelyik Kormánylapban. És mindezek mellé elvárták, hogy az ő általuk kreált médiacirkusz része legyek, üljek fapofával Kormányinfókon mindenféle bizarr kormánygyökér között, legyek öltönyös vágókép ahogy az ember feltesz egy kérdést, majd az aktuális beszélő fej leoltja az embert valami ótvar kamuval, mellébeszéléssel, szoft alázással, amitől persze a hívek elaléltak a gyönyörtől. Ráadául a dologban a legszebb, hogy tulajdonképpen szakmailag nekem papíron tényleg az a kötelezettségem, hogy feltegyem a roppant okos kérdéseimet az ügyeletes kormányokoskának, nyújtsak neki lehetőséget ahhoz, hogy az elküldjön engem a búbánatba, más szóval jókora fejtörés volt, hogy az ember tulajdonképpen most mihez asszisztál.

Sokan sokféle megoldást préseltek ki magukból. Rengetegen elhagyták a szakmát, mivel ez már tényleg rangon aluli volt. Sokan (a többség) felvette az öltönyt így is és 16 éven át pókerarccal próbált szakmai párbeszédet olyan fickókkal, akik az emelvényről arról beszéltek, hogy a sajtó a.) morálisan alacsonyabbrendű b.) hazaáruló c.) drogosok e.) poloskák.

Én a magam részéről azt a kompromisszumot szültem meg, hogy a lementem a sarki vitorlás boltba.

Vettem vagy tíz matrózpólót anno. (Nemcsak a melóhoz, a mindennapokban is szerettem hordani) És amilyen az adj isten, hát olyan a fogadjisten, elkezdtem baseball sapkába, melegítőbe meg matrózcuccba járni pl. Kormányinfókra. Hogy drága testvéreim is érezzék, hogy tőlem pont annyi tiszteletet kapnak, amennyit adnak. Meg hogy érezzék, hogy lehet, hogy momentán indiánrezervátumba kényszerített meg kegyelmkenyeret dob nekem pár nyeszlett sápadtbőrű az egy dolog. De azért jó ha tudják, hogy ha Winnetou-nak lehetősége adódik rá, menten megskalpolja őket 🙂 (És ez utóbbi jó szándék nem múlik el a rendszerrel.)

Namármost a NER végül elmúlt. A tegnap még rohadt nagyarcú passzív agresszív kis fideszesek ma ellenzékből lesnek bután, mint a karácsonyi ponty, hogy hová lett a kerti tó.

Na, szóval rendszerváltozás van, elmentem ingeket venni.

A Tiszával is úgy vagyok, mint a Fidesszel anno. Amíg megadják a tiszteletet, addig tőlem is megkapják. Amint nem, akkor visszakapcsolok lakótelepi üzemmódba. Ez ilyen egyszerű. Úgyhogy további politikai elemzések helyett tessék szépen figyelni hivatalos eseményeken a ruházatomat!

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. május