Aki figyelemmel kíséri a hazai nyilvánosságot, az tudja, vagy legalábbis sejti, hogy a véleményformálók kevernek két fogalmat. Vagy független médiáról értekeznek, vagy független sajtóról. A független médiával az a gondom, hogy ha a média a nyilvánosság eszközrendszere, akkor minden médium a szerves tartozéka, a kormánypárti is meg az ellenzéki is. Szerencsésebb kifejezés a független sajtó, mert szűkebben méri a tartalmat. Ezért választottam e bejegyzés címébe. Ráadásul tovább is szűkíteném.
Ha egy szerkesztőség a választási kampányban robbant politikai bombát, akkor aligha független. Akkor bizony egy kormányzati vagy ellenzéki szervezet érdekében csinál botrányt. Ez szakmailag logikus levezetés, mindazonáltal számunkra kínos következtetés vonható le belőle. Egy héttel a Tisza elsöprő győzelme után ugyanis a HírKlikk szerkesztősége megszólaltatta Lendvai Ildikót, aki szerint „A független média csinált az abszolút többségből kétharmadot.” A média helyett a sajtó kifejezést használtam volna, ettől azonban a veterán politikus még a lényeget fogalmazta meg.
A nyilvánosság független és főleg vidéki része azzal hozta helyzetbe a Tisza Pártot, hogy miközben a kormánypárti megyei lapok „elfelejtettek” tudósítani Magyar Péter országjárásáról, helybéli alternatívájuk beszámolt a népes gyúlések hangulatáról. Óhatatlanul előkészítették a változást, amelynek képviselői, lám, kétharmaddal kezdhetik a kormányzást. A hála persze nem politikai kategória. Két mozzanat adhat okot a gyanakvásra. Az egyik az, hogy Magyar Péter még ellenzéki politikus korában arra kapacitálta a fészbukos követőit: a „függetlennek gondolt” sajtó anyagi támogatása helyett a pénzt utalják inkább az ő mozgalmának.
A másik ok régebbi sérelmet takar. 2019 végén, az önkormányzati választáson a független városi orgánumok az ellenzéki polgármester-jelölt oldalára billentették a mérleg nyelvét. Kampány-tevékenységüket a polgármesteri hivatal új gazdái azzal hálálták meg, hogy egy fillért sem adtak az alternatív újságnak (portálnak). Helyette az önkormányzati újságot favorizáálták. Volt olyan polgármester (Márki-Zay Péter), aki kinevezte magát az önkormányzati lap felelős kiadójának. E tisztségből csak akkor vonult vissza, amikor elmagyarázták neki, hogy az önkomrányzati törvény értelmében megvalósította a összeférhetetlenséget, amely a felfüggesztésével járt volna együtt.
A fővárosban pedig volt egy alpolgármester Újbudán (Barabás Richárd), aki szerint az önkormányzati lap főszerkesztőjének kötelessége a megjelenés előtt megmutatni az újság következő számába szánt cikkek kéziratát. Ilyen és ehhez hasonló példákat említhetnék még, de talán ennyiből is nyilvánvaló, hogy a nyilvánosság politikai ellenőrzése nemcsak Orbán Viktorak jutott eszébe. Bár ezt a gyakorlatot az ő rendszere fejlesztette tökélyre. Mindenesetre a független sajtót érzékenyen érintette a politikai elit nyilvánosságellenes magatartása.
Ezzel magyarázható az is, ami két hete történt. A független vidéki szerkesztőségek közül hat képviselői tanácskoztak három napig Szegeden. Május elsején megszólaltatta őket a miskolci Borsod24.hu. Porcsin Zsolt, a Debreciner.hu főszerkesztője ezt mondta: „A sajtónak olyan törvényes keretek között kell működnie, hogy a kormánynak eszébe se jusson beavatkozni a sajtó működésébe.” Az újdonsült miniszterelnök, Magyar Péter visszaüzent neki. mondván, hogy az újságírók „Kérjék számon az ígéreteinket.” (M1, 26.05.09.) A gesztus remek, az általánosítás azonban egyelőre nem törli az ellenzéki politikus korában elmondott szavait.
Bizonyára véletlen, hogy a független sajtó közreműködésével kivívott kétharmados választási győzelem után a Debrecniner.hu a 200 ezres Debrecen lakóihoz fordult. Ha május végéig nem adnak össze 3 millió forintot, akkor az ország egyik legjobb független szerkesztősége megszűnik. Tapasztalataim szerint a többi is filléres gondokkal küszködik.
Az új kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, mintsem hogy meghallja a független vidéki sajtó jajkiáltásait. De ha mégis meghallotta, vajon kitalál-e valamit a tőle is független sajtó támogatására? Vagy mérvadónak tekinti a kormányfő ellenzéki korában megfogalmazott pénzeltérítési akcióját?
Tíz mondat a független sajtóról
Vannak még független szerkesztőségek, de döntő többségükre a kormány bármikor rá tudja rakni a fojtónyakörvet, ha sokat ugrálnak. (Hargitai Miklós újságíró, Index.hu, 2020. december 8.)
A független sajtó lehetőségei egyre szűkülnek. (Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, Facebook.com, 2021. június 9.)
Az ellenzék tán csak nem azért negligálja a független blogokat, mert egyaránt bíráljuk a kormánypártot és az ellenzéket is? (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2021. december 18.)
Nem jó nekik a független sajtó, csak amelyik azt írja, amit ők szeretnének. (Katus Eszter komlói újságíró az ellenzéki polgármesterekről, Népszava, 2022. június 11.)
A kiáltó ellentmondásokat zömmel a független portálok újságírói veszik észre. (Tamás Ervin újságíró, Jelen.media.hu, 2022. augusztus 7.)
Nincs rendben, ha a magát függetlennek tekintő sajtó szándékosan torzítja a tényszerű hírt, összekeveri a hírt a véleménnyel. (Gyucsány Ferenc DK-politikus, Facebook.com, 2024. július 7.)
A Nógrád megyei független sajtó az Átlátszó.hu és Hadházy Ákos. (Dömsödi Gábor újságíró, bokori polgármester, Facebook.com, 2024. november 13.)
Köszönjük azoknak, akik az eddig függetlennek gondolt média támogatására szánt adományaikat irányítják mostantól a Tisza felé. (Magyar Péter tiszapárti politikus, Facebook.com, 2025. február 13.)
Független sajtó nélkül teljesen bénult lenne az ellenzék. (Pottyondy Edina publicista, Facebook.com, 2025. október 14.)
A független médiára szükség van, mert minden kormányon van mit kritizálni. (Lendvai Ildikó szocialista politikus, HírKlikk.hu, 2026. április 19.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. május 13-án.