VÉLEM ÉN

A korrupciós listán elfoglalt 39. hely volt rémisztő a mostani 82. hely helyett? Az államadósság volt nyomasztó, ami 2009-ben 76528 millió euró volt a jelenlegi 144029 millió helyett, ami majdnem a duplája Gyurcsány lemondásának pillanatához képest?

Magyarország akkor demokratikus jogállam volt. Szabad választásokkal. Független médiával. Az Európai Unióhoz való csatlakozás sikerével. A schengeni övezethez való csatlakozással. A demokratikus intézményrendszer működésével.

A probléma nem az, hogy szlogeneket hangoztatnak, hanem hogy az elképzelt legbutább választópolgár nyelvén terjesztenek szélsőséges, uszító üzeneteket. A „yes, we can”, de még az „America first” is más regiszterben mozog, mint a „háborúpárti Brüsszel”.

Közben visszaadták az eljárás tárgyát képező pénzt és aranyat, szabadon engedték a jogtalanul fogvatartott egyéneket, az autópálya-pihenőt is lemosta az eső, ilyen alapon valószínűleg Sherlock Holmesról vesznek példát, aki ha hegedül is, nyomoz.

A magyar gazdaság a Fidesz-rezsim utolsó három évében zsinórban stagnált. Miért muszáj minden áron marhaságot kreálni? Si tacuisses, philosophus mansisses, ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Ámbár Piroska nénitől ez aligha várható el ebben a korban.

Nehéz Orbán Viktornak elfogadnia a mostani helyzetet. Aki tizenhat éven át ahhoz szokott, hogy a törvények az ő politikai céljaihoz igazodnak, annak valóban nehéz elképzelnie, hogy egyszer olyan szabályok születnek, amelyek nem róla szólnak.

Emlékezzünk egy perc hangos röhögéssel. A hivatalosan kifizetett fideszmédiában nem volt suttyóbb, műveletlenebb, primitívebb társaság a Pesti Srácoknál. Nem megvett értelmiségiek voltak, hanem az állampolgársági vizsgára is alkalmatlan buta hombárok...

A korábbi kormányfő nem kerülhette el, hogy válaszoljon az újságírói kérdésekre, vagyis arra: miért akarta becsapni az Uniót és a magyarokat. Orbán pedig könnyed testtartással kijelentette: nem csapott be senkit. Hanem, fogalmazott, kitaktikázta Brüsszelt.

A könyvszakma átvészelte a NER dúlását. A legtöbben emelt fővel kerültek ki ebből a küzdelemből. A tény, hogy nulla állami támogatás mellett is lett könyvhét, szintén ezt bizonyítja. Ezért volt most különösen jó látni szombat este a kígyózó sorokat az írók, szerzők előtt.

Médiatanárként azért vagyok borúlátó, mert Magyar Péter és az új kormány szemléletében egyelőre nem látom, hogy hajlanának az önkormányzatiság gyökeres reformjára. S ami ebből fakadhatna: a digitális sajtó vidéki felvirágoztatására.