VÉLEM ÉN

Egy bűnszövetkezet bukása önmagában is megnyugtató látvány. Van benne egy finomabb, szubtilisabb elégtétel, s van – kár tagadni – egy plebejus kárörvendezés is: mindazok látványa, akik vele együtt zuhannak. Akik nemcsak kiszolgálták, hanem belakták...

Kellett valaki, aki megálljt tudott parancsolni ennek az ókori Róma züllöttségét messze felülmúló, rothadásbűzű dorbézolásnak, a nyílt szini lopásnak a hatalommal fizetett hazaárulásnak, a gyilkosokkal, diktárorokkal való parolázásnak...

Vereségem teljes tudatában, koszos lélekkel feltápászkodom a kanapéról, és bevánszorgok a hálószobába. Rezignáltan ledobom az ágy oldalába a ruháimat, és bebújok a feleségem mellé. Adok neki egy puszit: – Szeretlek, de az éjszaka a démonok birodalma.

De szavazz rájuk, ha neked bejön, hogy voksot vesznek közmunkáért, a gyereked elvételéért, a gyógyszeredért és a drogért cserébe (a drog amúgy remek cigány-irtó spray, elzombisodnak tőle a brazilok az eleven jog fájáról lehulló falvakban frankón).

Miért nem szeretem az utókori október 23-ákat? Azért, mert az életkorom miatt él bennem egy hiteles kép 1956-ról. Amivel viszont találkozom újságokban meg a képernyőn, köszönőviszonyban sincs az ötvenhatos élményeimmel. Gyerekfejjel a dühöt és a várakozást érzékeltem...

Tíz éve még könnyű volt hinni abban, hogy amit hirdet, gazdasági sikert hoz, megállítja a népességfogyást, erkölcsileg egészségessé teszi a társadalmat. A puding próbája azonban az evés, és a mítoszok kipukkadtak. Magyarország gazdaságilag zsákutcába jutott, népessége zuhan...

A legfájóbb a híres erdélyi magyar tolerancia és a kulturális nyitottság eltűnése, ami az interetnikus tapasztalatból, az abban való túléléshez és gyarapodáshoz szükséges tudásból táplálkozott. Ami identitásunk egyik alapja volt, amit büszkén vállalhattunk volna tovább.

Tizedszer választunk parlamentet a rendszerváltás óta. 1990 és 2010 után ez lehet a harmadik rendszerváltó szavazás. Szimbolikus számok. „Három a magyar igazság”– mondja a szólás. Lehet, hogy ez a harmadik rendszerváltás teremti meg az igazságtétel feltételeit...

Esetleg a gondolatszabadságuk elvesztése jut eszükbe. Mások felidézik az időt, amit a beszélgetni tudó és szerető tanár és diákok a hamuszín egeknek szenteltek; vagy amikor a költő udvarolt helyettük; netán az első este, amikor elhangzott: Akarsz-e játszani.

Egyre inkább látszik, hogy a Donald Trump-féle Amerika és Putyin Oroszországa mind több kérdésben találják meg a közös hangot, például az ukrajnai háborút, vagy az EU szerepét illetően: a demokratikus értékeket előtérbe helyező Uniót ellenséges szereplőként írják le.