Negyedszázadot töltöttem a felsőoktatásban, körülbelül ötezer kommunikáció szakos főiskolást és egyetemistát tanítottam. Közülük ezernél többen helyezkedtek el újságíróként. Néhány éve osszeszámoltuk, a tanítványaim 129 szerkesztőségben dolgoztak, többnyire a vidéki Magyarországon. Ma már van köztük főszerkesztő, főszerkesztő-helyettes és felelős szerkesztő is. Volt, akit a megyei sajtót „egybehangoló” Mediaworks rúgott ki, és van, aki közreműködött az eltávolításukban.
Most éppen rájár a rúd, bár a bukott kormány médiacége egyelőre csak három megyei napilapot szüntet meg: a tatabányait, a salgótarjánit és az egrit. S mert az ország tizenkilenc megyéjében tizennyolc napilap látott napvilágot, most már csak tizenöt van, és a jelek arra utalnak, hogy azok sem sokáig lesznek. Megszűnt az állami támogatás, és a Mediaworks már tavaly is 14 milliárdos adósságot hozott össze. Vajon mi lesz a sorsa a megyei sajtónak? A teljes megszűnés vagy „csak” a papír alapú újságváltozat kimúlása?
A fejleményekért az Orbán-kormánynak vállalni kell a felelősséget. Mindazonáltal a hagyományos sajtó válságában van egy társtettese is: a technológiai fejlődés. Például a megyei lapok propagandaeszközzé silányítása katalizátorként gyorsította fel a bomlási folyamatot, amelyet a digitalizáció hozott magával. A rendszerváltást az akkor még kizárólag offline megyei sajtó 1,2 millió példánnyal érte meg. A privatizációval külföldi sajtóbefektetők jelentek meg Magyarországon, akik egy-egy redakciót 20-40 számítógéppel ajándékoztak meg.
A kilencvees évek elején végigjártam a szerkesztőségeket. A számítógépeket szürkés vászonköntös borította, mellettük koros újságírók püfölték az írógépet. Ha a borítón végighúztam az ujjam, poros lett. 1993 őszén indult meg az állami újságíróképzés, és az új nemzedék akkor kapta meg a diplomát, amikor az 1996-os médiatörvény után megindultak a kereskedelmi rádiók és televíziók. Ekkor a megyei lapoknál már fiatal újságírók használták a számítógépeket. Úgy zajlott le a nemzedékváltás, hogy a hazai belpolitika iránt mérsékelt érdeklődést eláruló külföldi befektetők a hagyományos sajtó nyereségéből fejlesztették az online változatot.
A veszprémkukac.hu mai számában írja Donát Tamás, hogy annak idején esti szerkesztőként „hét közben 88 ezer, szombatonként 70 ezer példányban indítottam útjára” a Napló című napilapot. Az évszámot nem tüntette föl, de az ezredfordulós állapotot idézte. Adataim szerint ugyanis a Napló napi átlaga 2005-ben 55 ezer példány volt. Ez csökkent Donát kolléga szerint 2022-ben 15 ezerre, a következő évben pedig 12900 példányra. Manapság 10 ezer körül lehet, ami megfelel a papír alapú változatától szintén a Mediaworks jóvoltából megfosztott Népszava nyomtatott példányszámának.
A külföldi, többnyire német vagy osztrák sajtóbefektetők a tízes évek közepén jutottak el oda, hogy nemcsak nálunk, hanem a többi posztszocialista országban is megunták az „alkotmányos költségeket”, vagyis a burjánzó korrupciót. Kapóra jött nekik az Orbán-kormány ajánlata, és piaci áron, mintegy 30 milliárd forintért váltak meg a magyarországi befektetéseiktől. A megyei lapok 2018 végén kerültek a kormány közeli nonprofit cég, a KESMA állományába, azóta teljes mértékben elveszítették önállóságukat. Ráadásul a falusi idős lakosság megritkulásával párhuzamosan megszűntek az őt kiszolgáló hétköznapi mellékletek.
A központi politikai üzenetekre lecsupaszított papír-sajtó ideje a Fidesz választási vereségével járt le. Szűkebb pátriámban, Bács-Kiskun megyében a Petőfi Népe Magyar Péter feltűnésétől miniszterelnökké választásáig 2700-szor foglalkozott az ellenzéki politikussal. Kedvező hangsúllyal egyszer sem, semleges összefüggésben néhány tucatszor, az elmarasztaló cikkek napi átlaga három és fél darabra rúgott. A központi távvezérlés miatt a többi megyei napilap kínálata ugyanez volt. Vajon a megváltozott körülmények közepette az online újság életképes lesz-é egy sorvadó cég gondozásában?
Ha netán a Mediaworks is megszűnik, vajon a megyei önkormányzat médiaszemléletéből és költségvetéséből telik-e az online sajtóra? Amelynek előállítása olcsóbb ugyan, mint a papír alapúé, de szintén pénzbe kerül. Vajon nem az kecsegtet-é fejlődési lehetőséggel, ha a Magyar-kormány szakít a rendszerváltás utáni kormányok meglepően egységes politikájával? Világnézetüktől függetlenül szabotálták ugyanis az Európai Unió felvételi követelményét, hogy a kis lélekszámú megyék helyett hét régiót hozzanak létre. Holott a régióknak nagyobb esélyük volna a digitális sajtónak támogatást szerezni Brüsszelből.
Médiatanárként azért vagyok borúlátó, mert Magyar Péter és az új kormány szemléletében egyelőre nem látom, hogy hajlanának az önkormányzatiság gyökeres reformjára. S ami ebből fakadhatna: a digitális sajtó vidéki felvirágoztatására. Márpedig a válságkezelés átmeneti időszaka akár egy-két évre is elhúzódhat. Mire az Orbán-korszakban kirúgott újságíró tanítványaim esetleg visszakerülhetnének az online regionális lapok szerkesztőségeibe, addigra felkopik az álluk.
Tíz mondat a sajtóról
A 24 Óra már régen nemcsak egy napilap, inkább egy sok csatornás hírgyűjtő centrum. (Takács Zoltán újságíró a Komárom-Esztergom megyei napilapról, Regio Regia, 2010. június 8.)
Az online média messze nem termel annyi bevételt, ami pótolhatná a nyomtatott média kieső bevételeit. (Pécsi Ferenc újságíró, hvg.hu, 2011. szeptember 5.)
Az online-nal sok olvasót lehet találni, és kevés pénzt szerezni. (Pallagi Ferenc újságíró, ATV, 2016. november 3.)
Én a Mediaworkstól kaptam egy ajánlatot a Lapcomra. Mivel én ezt üzleti vállalkozásnak tekintem, a felkínált összeget néztem, ami megfelelő volt ahhoz, hogy eladjam. (Andy Vajna filmmenedzser, a győri Kisalföld és a szegedi Délmagyarország tulajdonosa, Index.hu, 2018. december 10.)
Hiába tűnnek őskövületnek ezek a sajtótermékek, összességben még mindig nagyon sok embert érnek el, akiket máshogy nehéz megszólítani. (Józing Antal szombathelyi újságíró a hagyományos sajtóról, Nyugat.hu, 2019. február 12.)
Az online platform előtérbe kerülésével megváltozott körülmények között dolgoznak az újságírók. (Pásztor Zoltán, a tatabányai 24 Óra főszerkesztője, Kemma.hu, 2024. március 18.)
A Nógrád megyei független sajtó az Átlátszó.hu és Hadházy Ákos. (Dömsödi Gábor újságíró, bokori polgármester,acebook.com, 2024. november 13.)
Magyar Péter a digitális sajtóban lett valaki. (Komlódi Gábor ügyvéd, ATV, 2025. július 26.)
Lassan csak a Magyar Nemzet marad meg a hagyományos írott sajtóból. (Göbölyös N. László újságíró, Facebook.com, 2026. május 29.
A Napló példányszáma 2022-ben 15 ezer, 2023-ben már csak 12900 volt. (Donát Tamás veszprémi újságíró, 2026. június 16.)
A szerző Médianapló-bejegyzése 2026. június 16-án.
