Magyar Péter gondoskodik arról, hogy a rendszerváltás elszabotálásának mintáját a lehető legplasztikusabb példákkal támassza alá. Ennek egyik legbeszédesebb illusztrációja volt, hogy eltávolíttatta a közintézményekből a Nemzeti Hitvallást, ami a fideszes kétharmad Alaptörvényének preambuluma, de megtartja az Alaptörvényben. Ez a rendszerváltást helyettesítő pótcselekvések receptje, amely tökéletesen megfelel a Fidesz stratégiájának: a látszat helyettesíti a valóságot, lényegileg semmi nem változik.
Magyar a populisták mindennapos gyakorlatának megfelelően gondoskodik a szórakoztatásról, a figyelem fenntartásáról. Napi szinten adagolja a hangulatjavító látszatintézkedéseket, ahogy külsőleg elfogadhatóvá, látszólag élhetővé teszi, kozmetikázza a rendszert, de nem nyúl a lényegéhez. Gondosan elkerüli a rendszer lényegét érintő intézményes lépéseket, amelyek a jogállami normákat állítanák helyre. A Nemzeti Hitvallás eltüntetése jól reprezentálja ezt a módszert, amit nem lehet cáfolni és letagadni.
Ehhez hasonló példa a fólia eltüntetése a könyvekről, amely látszólag eltünteti a diszkriminációt, de meghagyja az Alaptörvény rendelkezéseit, amelyek a kirekesztés, a jogfosztás és az egyenlőség megtagadásának alapjai. A látszat helyettesíti a valóságot, és a változatlanul hagyott rendszer lényegét leplezi el az irritáló és provokatív gesztusok elrejtése. A gyermekvédelemnek nincs köze a melegjogokhoz, mert a melegek pedofilokkal való azonosítása gyűlöletkeltő propaganda.
Mostantól ez nem látszik. De attól még létezik. Jelképes gesztusok állnak szemben az érintetlenül hagyott Alaptörvénnyel. A szimbólumok lebontása azt üzeni: megváltozik a hangulat. A struktúra lebontása azt jelenti: megváltozik a rendszer. A falról levett Nemzeti Hitvallás azt jelenti, hogy nem akarják az emberek arcába tolni az ideológiát. Az Alaptörvényből kivett Nemzeti Hitvallás azt jelenti, hogy az állam többé nem azonosítja magát egyetlen politikai közösség világnézetével.
A fólia eltűnése a könyvekről azt jelenti, hogy kevésbé lesz megalázó a mindennapi gyakorlat. A homofób passzusok eltörlése az alaptörvényből azt jelenti, hogy az állam megszünteti az intézményesített diszkrimináció alapját. Az egyik kozmetika, míg a másik rendszerváltás. Ezek nem mellékes kulturális viták. Ezek a rendszer DNS-ének részei.
Ezért a kérdés valójában nem az, hogy miért nincs még új alkotmány. Hanem az, hogy miért maradnak érintetlenül azok az alkotmányos rendelkezések, amelyeknek a megszüntetéséhez minden politikai eszköz rendelkezésre áll. Miért nem szűnik meg a diszkrimináció?
Ezt pedig az alaptörvény garantálja, amely ma is kimondja, hogy az anya nő, az apa férfi. A házasság definíciója csak egy férfi és egy nő életközösségét ismeri el. A születési nemre vonatkozó kizárólagosság nem felel meg a tudományos tényeknek sem, legfeljebb egy középkori vallási felfogásnak, amelyet az alaptörvény tükröz. Mindez a preambulumból indul ki, amely az állam feladatává teszi a kereszténység védelmét, a nemzetet pedig a kereszténységgel azonosítja, ami bibliaellenes.
Mindez hazugság, egy párt hamis ideológiája, amely az ország egészére kényszeríti ezt az ideológiát, és erre épül az Orbán-rendszer. Minden szörnyűsége ebből a hazug vallási ideológiából származik. Szükségszerűen következik belőle a diszkrimináció, a jogfosztás, az elnyomás, a jogállamiság, a demokrácia eltörlése, a törvény felett álló kleptokrácia, maga a diktatúra. Magyar pedig kiállt amellett, hogy az alaptörvényből nem tüntetik el a keresztény állam ideológiáját.
Ez pedig azt jelenti, hogy az Orbán-rendszer marad. Amikor a demokráciát, a jogállamiságot, a fékek és ellensúlyok kérdését számon kérték rajta, Magyar azt mondta, hogy ne „bábozzák el” a demokráciát. Később hangsúlyozta ezek melletti kiállását, mert erre szüksége van a népszerűsége fenntartásához, de mást ért alatta. Elhomályosítja a fideszes ideológiát megtestesítő alaptörvény keresztény gyökerei, valamint az ország sokszínűségét tükröző demokrácia egymást kizáró jellegét.
A demokrácia nem „bábozás”, a rendszerváltás sem „bábozás”, hanem a szabadság és a jogegyenlőség garanciája. De Magyar Péter csak elbábozza ezeket, amikor a külső látszatot teremti meg, s azzal leplezi el a rendszerváltás hiányát. Ehhez pedig nem időre van szükség, hanem politikai akaratra, az pedig nincs. Nagyon fontos megkülönböztetni azt, hogy Magyar jobboldali vagy antidemokratikus, mert a keresztény gyökerekre hivatkozó alaptörvény nem jobboldali, hanem antidemokratikus iromány.
Az alaptörvény még jobboldali sem lehetne, mert ki kell fejeznie az egész ország sokszínűségét és azonos jogait. De keresztény ideológiájú végképp nem lehet, mert a „keresztény állam” ideológiája antidemokratikus. Abból csak olyan rendszer lehet, mint a NER. Ezért ez nem Magyar magánügye, vagy Magyar politikai identitásának kérdése. Nem menthető fel Magyar a keresztény ideológiai állam alaptörvényének megtartása miatt azzal, hogy ő egy jobboldali, mert a kettő nem azonos egymással.
Mert jobboldali és keresztény politikus is csak a liberális demokratikus jogállam keretei között működhet, hasonlóan másféle ideológiákkal és politikai irányzatokkal. Ha a keresztény vallási ideológia az alaptörvény alapja, akkor az megszünteti az ország más világnézetű, más vallású, ateista és/vagy más ideológiát (esetleg ideológia nélküliséget) képviselő polgárai egyenlő jogait. Nem a fóliát kell eltüntetni, nem a falról kell a Nemzeti Hitvallást levenni, hanem a vallási ideológiát az Alkotmányból eltüntetni.
De Magyar kiállt ezek mellett, s támogatói nem értik, vagy nem hajlandóak világossá tenni, hogy ez ellentátes a jogállammal és a demokráciával. Ha Magyar meghagyja ezeket, akkor megakadályozza, hogy az Orbánt elzavaró milliók megszabaduljanak Orbántól, a rendszerétől és a diktatúrától. Mert ha a struktúra és az ideológia megmarad, akkor nem old meg semmit, ha Magyar azt „felvilágosultabban” és kevésbé elnyomó módon használja. Egyelőre.
Ezeket pedig az új Alkotmány megalkotása és széleskörű társadalmi elfogadása nélkül is ki lehetne venni az alaptörvényből. De Magyar ezt nem akarja. Ebből következik az orbáni reflexek visszatérése és beépülése a kormányzás gyakorlatába, amilyen a migránsozás és a menekültellenesség, az idegengyűlölet, a rasszizmus, amely következik a keresztény állam ideológiájából, s ennek semmi köze nincs a jogállamhoz, a demokráciához és a szabadsághoz.
Ezért jól láthatóan Magyar is egy Patyomkin demokráciát épít, ami visszatérés Orbán és a Fidesz pávatáncos korszakához. De a pávatáncos keresztény állam útja ugyanoda vezet, ahova Orbán-rendszere. Ezért óvtunk attól, hogy az Orbántól megszabadulni akaró ország Magyar Péterre bízza a sorsát. Mindent elárulnk a példák: miért nem lehet erről szavaztatni a kétharmadot? Erre nincs jó válasz. A homofób passzus eltörlése egyetlen mondat törlése. A preambulum kivétele egyetlen szavazás. Nincs szükség alkotmányozó gyűlésre, társadalmi egyeztetésre, hónapokra. Ehhez egy nap elég. Tehát ha egy nap elég, és mégsem teszik meg, akkor a kérdés már nem az, hogy mikor, hanem az, hogy egyáltalán akarják-e. A válasz nyilvánvalóan nem. Aki a látszatot rendezi, miközben a struktúrát megőrzi, az nem lebontja a rendszert, hanem berendezkedik benne. Az a célja, hogy a látszatát eltüntesse, a veszélyét elrejtse. El akarja altatni a közvéleményt. Ez szándékos restauráció.
Itt van a struktúra és a jelkép közötti különbség: a jelképet le lehet venni és vissza lehet tenni. A struktúra az, ami eldönti, hogy le lehet-e venni és vissza lehet-e tenni. Amíg a struktúra áll, minden jelképes változás visszavonható. Ezért a struktúra az egyetlen, ami számít, és ezért árulkodó, hogy pont ahhoz nem nyúlnak. Vétkesek közt cinkos, aki néma. Aki nem teszi szóvá, és nem követeli az alaptörvény visszavonását, vagy megváltoztatását, az összejátszik az Orbán-rendszer megtartásában.