Tarr Zoltán mai parlamenti felszólalása ismét megmutatta, hogy a Tisza Párt egyes politikusai még mindig nem tudtak elszakadni attól az egyszerű, de hamis politikai képlettől, amely szerint Magyarország minden problémájáért egyformán felelős Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor.

Ez a narratíva ellenzékben is vitatható volt. Kormányon pedig már egyenesen felelőtlen.
Különösen akkor, amikor mindezt Nagy Imre és mártírtársai emléknapján teszik.
Tarr Zoltán arról beszélt, hogy a „Gyurcsány–Orbán-kormányok” évtizedeket vettek el Magyarországtól, majd beszédében olyan történelmi párhuzamokat alkalmazott, amelyek a tatárjárás és más nemzeti tragédiák emlékét is bevonták a napi politikai küzdelembe. Ez a fajta retorika nem segíti a tisztánlátást. Éppen ellenkezőleg: összemossa a történelmi korszakokat, relativizálja a különbségeket, és végső soron meghamisítja a közelmúlt magyar történelmét.
Mert lehet nem szeretni Gyurcsány Ferencet. Lehet vitatni a döntéseit. Lehet kritikát megfogalmazni a 2004 és 2009 közötti kormányzással szemben.
De egy dolgot nem lehet elvitatni: Magyarország akkor demokratikus jogállam volt. Szabad választásokkal. Független médiával. Valódi politikai versennyel. Az Európai Unióhoz való csatlakozás sikerével. A schengeni övezethez való csatlakozással. A demokratikus intézményrendszer működésével.
Gyurcsány Ferenc kormányát a választók leváltották (a politikai értelemben vett állítás mögött a valóságmag: a Gyurcsány-kormány társadalmi támogatottsága 2009-re összeomlott, és 2010-ben az MSZP történelmi vereséget szenvedett). A Demokratikus Koalíció alapítója ezt tudomásul vette, ellenzékbe vonult, majd egy évvel ezelőtt a közélettől is visszalépett. Lemondott minden tisztségéről, és átadta a helyét másoknak.
Orbán Viktor ezzel szemben tizenhat év alatt olyan rendszert épített ki, amelynek lebontásán ma maga a Tisza-kormány dolgozik. Ha valóban minden ugyanaz lett volna Gyurcsány és Orbán között, akkor ma nem lenne szükség alkotmányos korrekciókra, intézményi reformokra vagy a közpénzek átláthatóságának helyreállítására.
A Tisza vezetőinek itt egy alapvető ellentmondással kellene szembenézniük.
Egyszerre állítják, hogy az orbáni rendszer rendkívüli károkat okozott az országnak, miközben ugyanabba a kategóriába sorolják azt a demokratikus korszakot, amelyben Magyarország európai integrációja kiteljesedett, és amelyben a hatalom békésen, választások útján cserélődött.
Ez egyszerűen nem állja ki a történelmi tények próbáját.
A Demokratikus Koalíció mindig vállalta, hogy a baloldali-liberális kormányok munkájában voltak hibák, rossz döntések és politikai kudarcok. De a hibák és a bűnök nem ugyanazok.
A gazdaságpolitikai tévedések és a demokratikus intézmények leépítése nem ugyanaz.
A népszerűtlen reformok és az állam foglyul ejtése nem ugyanaz.
A demokratikus kormányzás és az illiberális hatalomgyakorlás nem ugyanaz.
Éppen ezért a „Gyurcsány egyenlő Orbán” képlet nem történelmi elemzés, hanem politikai propaganda.
Ráadásul egy olyan propaganda, amelyet hosszú éveken keresztül maga a Fidesz is sikerrel használt. Most pedig egyre gyakrabban halljuk ugyanezt a logikát a Tisza politikusaitól is.
Pedig a magyar emberek 2026-ban nem azért szavaztak a változásra, hogy új szereplőktől hallják ugyanazokat a leegyszerűsítő paneleket.
A választók kormányzást várnak.
A Tisza-kormány előtt komoly feladatok állnak. Gazdasági reformok, intézményi helyreállítás, európai együttműködés, társadalmi megbékélés.
Ezekre kellene koncentrálni.
Nem pedig arra, hogy Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere minden beszédében újra és újra megpróbálja bebizonyítani: Gyurcsány és Orbán ugyanaz.
Mert nem ugyanazok.
És aki ezt állítja, az nem a történelmi igazságot szolgálja, hanem egy politikai mítoszt épít.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. június 16-án.