világnézetileg semleges, jogállami új Alkotmány, akkor nem lesz rendszerváltás sem. Fotó: MTI
Magyar Péter híveinek táborában olyanok vannak többségben, akik tisztában vannak azzal, milyen szerepet játszott az Orbán-rendszer illiberális hatalomgyakorlásában a migránsozás, az idegengyűlölet, az ehhez kapcsolódó nacionalizmus és a resszista propaganda. Szélsőjobboldal és bevándorlásellenes idegengyűlölet elválaszthatatlan egymástól, kéz a kézben járnak, mert a szélsőjobboldal egyetlen hatékony fegyvere a bűnbakképzés, a félelemkeltés, erre pedig legalkalmasabb az idegengyűlölet.
Ahol migránsozás van, ott szélsőjobboldal van. Ahol demokraták vannak, ott nincs migránsozás. Bibó Istvántól tudjuk, csak hiányosan idézik, ezért most az egész gondolatot közöljük: „Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen, gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól a veszedelmektől, melyek az által válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”
A mai magyar parlament egy szélsőjobboldali parlament, amelyben egyetlen demokrata nincs, aki fel merne szólalni az ellen, hogy a háborúk, az üldözések, a nyomor, a reménytelenség elől oltalmat kereső menekülteket „migránsozzák”, aminek eleve olyan hangzása van, mintha „mutánsokról” beszélnének, s amely úgy állítja be a segítségre szoruló emberársainkat, mintha az országot fenyegető bűnözők, veszélyes elemek lennének, akik ellen védekezni kell, különben elpusztítják a nemzetet.
Magyar Péter „emberségesnek” nevezett kormánya Orbán és a Fidesz retorikáját használja, az illegális bevándorlókat keveri a menekültekkel, nem tesz különbséget közöttük. Arról nem beszélve, hogy az illegális bevándorló fogalma annak a terméke, hogy egy országnak nincs használható és jól működő legális bevándorlási rendszere, semmibe veszi a menekültjogot, és még azokból is illegálisokat csinál, akik jog szerint menekültek lennének. A legjobb példa erre az Egyesült Államok.
Magyar nem véletlenül migránsozik, hiszen jogászként pontosan tudja, mi a különbség az illegális bevándorlók és a menekültek között, akiket tendenciózusan összemos egymással. Magyar nem véletlenül használja Orbán retorikáját, mert ugyanaz a célja ezzel, mint ami Orbánnak volt. Megfélemlíteni, manipulálni azembereket, a nacionalista érzelmekre játszani. Az embertelenség és a hazugság szélsőjobboldali célokat szolgál: ellenségképzéssel és gyűlölettel egyesíteni maga mögött a híveket.
Az ellenségképzés egyenes út a szélsőjobboldali hatalomgyakorláshoz, ahol a ellenségek köre egyre bővül, „migránssá” válik mindenki, aki másképpen él, gondolkodik, más világnézetet vagy politikai értékrendet követ. Magyar a migránsozással kijelöli a „Tisza” útját és kormányzásának jellegét. Magyarnak már nincs semmi oka arra, hogy a bevándorlókkal fenyegessen, mert már véget ért a kampány (migránsozni kampányban is gyalázatos taktika).
Magyart semmi nem kényszeríti arra, hogy elutasítsa a demokratikus normákat, a törvényességet és az emberséget. Neki az lenne a feladata, hogy rámutasson a migránsozás szélsőjobboldali jellegére, hazugságára és valódi céljára. Megnyugtathatná az országot, hogy nincs mitől félnie, különösen egy olyan országban, amelyben senki nem tud mutatni egy színtiszta magyart, ami még a nevekben is jól érzékelhető. A migránsozás faji kérdéssé válik, ahogy a végére Orbán ki is mondta ezt.
Ha magát jobboldaliként akarja definiálni, hvatkozhatna Szent István Imre herceghez írt intelmeire: „Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.” Ezt kellene István királytól átvenni és az ország vezető gondolatává tenni, ami felszabadítaná az ország polgárait a félelem és a gyűlölködés megalázó gyengesége alól.
Ez lenne Magyar feladata, ha kicsit is értené és tiszteletben tartaná a 3 millió magyar szavazó akaratát, akik szabadulni akartak az Orbán-rendszertől és a szélsőjobboldali ideológiájától, s mindattól, ami ennek része. Még akkor is, ha nincsenek tisztában az illiberális szélsőjobboldali rezsimek és a migránsozás összefüggéseivel. Neki kellene rámutatnia erre, s találhatna erre példát az európai konzervatívok és kereszténydemokraták politikájában, amit elválaszthatna az illiberális „patrióta” szélsőjobboldaltól.
De Magyar nem teszi, s ez nem véletlen. A mézeshetek már nem édesek, inkább ragacsosak és nyűlósak, amikor már el lehet mondani, hogy Magyar Péter azért migránsozik, mert egy ugyanolyan szélsőjobboldali, mint Orbán. Az útja pedig ugyanoda vezet. Lépésről lépésre lesz Magyarország egy ugyanolyan neofasiszta ország, mint amilyen Orbán alatt volt, mert az alapjai és az ideológiája semmit nem változik.
A kérdés az, hogy az egykori demokraták meddig hajlandóak támogatni ezt. Mikor válnak el a demokraták a Tiszától, s a Tisza mikor egyesül az általa meghagyott Fidesz táborával. S kezdődik minden elölről. Ha olvasnak a jelekből, ha nem hazudnak sem önmaguknak, sem másoknak, ha szembenéznek a valósággal, az elnyert szabadság erejével felszólalhatnak ez ellen, tehetnek ellene, amíg nem késő. Mert jelenleg pontosan arrafelé tartunk, amit előre megmondtunk, amiért nem szavaztunk Magyarra.
Az pedig különösen intő jel, hogy Magyar „migráns-paktumnak” nevezi az EU menekültügyi egyezményét, és Orbánt követve elutasítja azt. Ez Európa elutasítása.
