VÉLEM ÉN

Még Rogántól várnék valamit, hogy évekig próbálta győzködni Balásy Gyulát, nem kell ennyi gyűlölet, ne fogadja el a közpénzszázmilliárdokat... Orbán Viktortól viszont nem várok semmit, róla tudjuk, hogy tökéletes vezető, csak rossz emberekkel vette körül magát.

Észrevette, hogy a leendő miniszterelnök igazságtalanul és ízléstelenül bánt meg tanárokat, és ő kiállt a sértettek mellett, mert a tekintély helyett kizárólag az igazságra volt tekintettel. Milyen jól tette, példát mutatott kortársainak és mindannyiunknak.

Visszamenő igazolópecsétet kapott az aquinói Angyali Doktor elképzelése a hitigazságok elsőrendűsége felett, ráadásul úgy, hogy a hitigazság nem csupán kiütéses győzelmet aratott, hanem ellenfele, a bamba, loncsos tapasztalati igazság el sem jött a meccsre...

Öregségére újra feltalálta magát az elnyűhetetlen SS-obsitos, kétes hírneve pénzt fialt. A nemzetiszocialista rémtettek avatott ismerőjeként szakértett dokumentumfilmekben, történészekkel vitatkozott, kikérték a véleményét a hamisított Hitler-naplóról is.

A történet 2009-ben, Szentpéterváron kezdődött. Az addig hangosan oroszellenes, ellenzékben lévő Orbán egyetlen utazás alatt vált a keleti érdekek legfőbb kiszolgálójává. "(...) ha újat akarunk építeni, sem tudjuk őket kihagyni belőle szerintem. (...)

Fico pácban van, nacionalista szövetségese, az SNS biztosítékot követel Ukrajna csatlakozásának megvétózására, különben kormánypártként „kész elmenni a politikai felelősségvállalás határáig”. Az SNS kilépése a Fico-kormány bukását jelentené.

Nagy gonddal, főként köz- és hálás szponzori pénzekből kreált bihari imázsa Bukarestben hamar megkopott, miután átgondolatlanul, még az államfővel is szembemenve), hebehurgyán nekilátott a költségvetési deficit amúgy szükséges csökkentéséhez.

Nem a maffiával hadakozott, hanem a kis- és közepes vállalkozókkal, akiket csődközeli helyzetbe sodortak az adóterhek. Talán még ennél is veszélyesebbek a (volt) miniszterelnök összehangolt támadásai az igazságügy függetlensége ellen.

Ilyen fokú és mértékű bűnök, ország- és népellenes bűncselekmények ugyancsak a rendszerváltás óta eddig nem kerültek napvilágra. Jellegében a felszabadulás utáni népbíróságok gyakorlata jut az eszembe mint igazságszolgáltatás...

Nyugdíjas újságíróként, mint aki már többféle történelmi korszakban élte meg az alárendelt, majd felszabadult, majd ismét alárendelt sajtó időszakait, fájdalommal tapasztalom, miként vesztette el ezen a tájon a sajtó „negyedik hatalmi, ág” szerepét