VÉLEM ÉN

Felmerülhetne az is, hogy Trump kiléptetné az Egyesült Államokat a NATO-ból. Ez azonban politikailag és jogilag is valószínűtlen. Egy ekkora horderejű lépéshez a Kongresszus megkerülhetetlen tényező, és nehéz elképzelni, hogy támogatná

Hadházy Ákosnak több mint igaza van. Hullarablók lettünk, nyomunkban egy erköcstelen rendszerrel, amely már-már a szakításig feszíti viszonyát Ukrajnához. Meddig vajon? Amíg Kárpátalját fel nem ajánlja a Birodalom az Országgyarapítónak?

A műsort hagyjuk, fáradt volt és nyögvenyelős, az Orbán Viktorra hangoló megszólalók mintha önmagukat is unták volna. A miniszterelnök hozta a kötelezőt, de csak egy darabig, beszéde végére elbágyadt ő is, talán mert a színpadról látta, meddig ér a tömeg.

A 20. század elején erősödni látszik egy olyan ideológia, amely a „polgárt”, a „burzsujt” a proletariátus ellenségévé teszi. „Napolopók és burzsoák! Reszkessetek, mert feltámad az elnyomott proletár!” – hangzott a dal, hirdetve, hogy a polgári társadalom felett eljárt az idő.

A vietnámi háború több amerikai elnök hivatali ideje alatt zajlott, 1955–1975 között. Ez idő alatt öt amerikai elnök volt hivatalban. A NATO történetében eddig egyszer, 2001-ben aktiválták az 5. cikkelyt – akkor az USA mellett az, ikertornyok elleni támadás után, Afganisztán ellen.

Túlélték az orosz háború poklát, és néhány nappal a hivatalos fogolycsere előtt szabadon engedtek két kárpátaljai hadifoglyot a magyar külügy kérésére, akik Szijjártó miniszterrel Budapesten landoltak. Ennek minden normális ember örült.

Rettegünk a háborútól. A világ legegyszerűbb dolga a politikusoké, csak a néplelket, az ősi, természetes ösztönt kell ismerni. No és levetkőzni minden erkölcsi gátlást, s hipp-hopp, máris miénk a hatalom, a becsületes álmodozóknak esélyük sincs ellenünk.

Du Jü-seng nem ült börtönben, de megbecsült üzletember létére rab volt: az ópium rabja. Mert nem csak árulta, szívta bizony maga is. Elveszítette a kontrollt, legyengült szervezete feladta. Ami egykor szerencsét hozott neki, végül a vesztét okozta.

– Szóval, ezekkel lát, mi? – nyomogatta meg Orbán Viktor Sas Béla szemét. – Semmi dioptria? – A balra nem kellett, de a múltkor itt országjárt a Magyar Péter úr is, és szelfizés közben autogramot adott a bal szememre. Alkoholos filccel. Ettől kicsit elvakultam.

A magyar külügyet egy grammot sem zavarja, hogy az oroszok éveken át figyelték a levelezésüket, sem az, hogy a Kémbank mintegy 20 milliárd forintnyi magyar lóvét nyúlt le. Putyin nyugati szövetségeseit menetrendszerűen Orbánékon keresztül pénzelik.