VÉLEM ÉN

Ketyeg Aleksandar Vučić órája. A tizennegyedik éve hatalmon lévő szerb vezető szemmel láthatóan retteg és kapkod, maga is érzi, hogy megkezdődött a visszaszámlálás. A kérdés már csak az, meddig tart ez a vergődés, és milyen véget ér.

Az orbáni állam nem azért bukott meg, mert egyszer tetten érték, hanem mert bódulatában elfelejtette, hogy a valóságot nem lehet örökké propagandaplakátokkal eltakarni. Ez a morális és strukturális rothadás az, ami ellen a liberális gondolat küzdött.

Pár nappal Lengyelország lerohanása előtt érkezett Berlinbe, felajánlotta szolgálatait a náciknak. Így jutott mikrofonhoz ez a tehetségtelen, műveletlen, arrogáns nímand. Hivatásszerűen hazudott, uszított. Kapott érte pénzt, állampolgárságot, kitüntetést.

Az emberi gonoszság a butaság az egoizmus és a gyávaság kevercse, Orbán alibi női politikusából köztársasági elnöknek megtett, majd füttyszóra leléptetett Novák Katalin pedig alighanem igazán elmegy ezen a sötét löttyön koktélcseresznyének.

Általában „egyet mondunk és egyet gondolunk”, aztán a mindennapi életben a sok „konkrét” magyar ember sokfélét mond és sokfélét gondol. Demokratikus értelemben ez jó dolog is lehet, de „úgy általában” sajnos tragikusan megosztottak vagyunk.

Mint kiderült, a másik két csoportnak is a székekkel volt dolga, így aztán egy pillanat alatt kialakult a székháború, a székfoglalás, a kíméletlen harc a székekért. Volt aki egyszerűen ráült a megszerzett bútordarabra, sőt, akadt, aki megpróbált egyszerre két széken ülni…

Ez a klasszikus gyógyszerészet már a múlté. Ajthony Gábor Fekete Sas elnevezésű egykori családi patikájuk néhány bútordarabját a Csíki Székely Múzeumnak adományozta, ezek ma az állandó várostörténeti kiállítás értékes darabjai...

Talán ezért is van, hogy amikor elromlik a gép, kicsit megint a diktatúra levegőtlenségében érzem magam. Elveszítem a szabadságomat, a kreativitás megélésének lehetőségét. De amíg szervizben van, több az olvasás, hosszabbak a séták Bellával...

Tóth Ildikónak tehát sikerült a saját dühét átszármaztatnia az emberekre, hiszen a vállalkozót, akinek a becsületességét minden partnere visszaigazolta, nyilván feldúlta, hogy őt összemoshatják az esetleg ügyes, de államilag védett életű fosztogatókkal.

Lehetne ennél is hülyébbnek nézni a magyarokat? Miben reménykedik még Orbán? Hogy ha beküld maga elé pár áldozati bárányt egy egyeztetett mesével, akkor a parlamenti vizsgálóbizottság majd nem fogja őt és kedves feleségét a nyilvánosság elé citálni?