VÉLEM ÉN

Rettegünk a háborútól. A világ legegyszerűbb dolga a politikusoké, csak a néplelket, az ősi, természetes ösztönt kell ismerni. No és levetkőzni minden erkölcsi gátlást, s hipp-hopp, máris miénk a hatalom, a becsületes álmodozóknak esélyük sincs ellenünk.

Du Jü-seng nem ült börtönben, de megbecsült üzletember létére rab volt: az ópium rabja. Mert nem csak árulta, szívta bizony maga is. Elveszítette a kontrollt, legyengült szervezete feladta. Ami egykor szerencsét hozott neki, végül a vesztét okozta.

– Szóval, ezekkel lát, mi? – nyomogatta meg Orbán Viktor Sas Béla szemét. – Semmi dioptria? – A balra nem kellett, de a múltkor itt országjárt a Magyar Péter úr is, és szelfizés közben autogramot adott a bal szememre. Alkoholos filccel. Ettől kicsit elvakultam.

A magyar külügyet egy grammot sem zavarja, hogy az oroszok éveken át figyelték a levelezésüket, sem az, hogy a Kémbank mintegy 20 milliárd forintnyi magyar lóvét nyúlt le. Putyin nyugati szövetségeseit menetrendszerűen Orbánékon keresztül pénzelik.

Amilyen jól jöttek Orbán Viktornak Volodimir Zelenszkij ukrán elnök fenyegetőzései, annyira rosszul jönne most Donald Trumptól egy „Viktor majd küld nekem katonákat. Nem hagy cserben. Nagyszerű barát”–típusú közösségi média-poszt.

Az ember egy pillanatra eltöpreng: ez most paródia vagy tényleges állami elismerés? S miután megbizonyosodik, hogy ez utóbbi, világossá válik: nem valamiféle hatalmi ízlésficamról van szó, hanem arról, hogy mit tekint ma az állam tudásnak, értéknek és követendő példának.

Finkelstein biztosan nem engedte volna meg ezt a feliratot. Emlékezett és emlékeztetett volna arra, hogy a miniszterelnök számos beszédében szólt arról, hogy Ukrajna nincs, nem létezik, nem egy önálló állam, akkor hogyan lehetne belőle hirtelen gyarmattartó.

Az Észak-Atlanti Tanács nyilatkozatban ítéli el az agressziót, de mivel csak korlátozottnak tekinti azt, nem tesz katonai lépéseket. A NATO, mivel Amerika látványosan cserben hagyta, ezzel elveszti nemzetközi jelentőségét. Az Unió is meggyengül.

Rosszkedvünk telét most együtt hosszabbítja szimultán Orbán és Trump. Tobzódnak a háborúskodásban. Míg egyik képzelgi a háborút, rettegésben tartva a tájékozatlanokat, addig a másik a tettek mezejére lépett. Noha szemmel láthatóan ő játéknak tekinti a háborút.

Mégis választ kellene adni Donald Trumpnak. A választási kampányban ugyan a jelenlétével egyelőre nem segített Orbán Viktornak, a magyar miniszterelnök mégis lehetne annyira nagyvonalú, hogy ő azért megtolja a békeharcos elnök szekerét egy kicsit.