VÉLEM ÉN

Lamarr nemcsak filmsztár, de feltaláló is volt, akinek a nevéhez fűződik a frekvenciaugrásos technológia szabadalmaztatása. Az később a Wi-Fi alapjául is szolgált. Szépség és intellektus ötvöződött benne, a diaszpóra-propagandisták kiderítették, hogy „magyar” is.

Ungváry javaslata nagyon is indokolt: a magyar társadalmat valóban folyton elnyomták, valóban kialakult a Merényi-Burger-Varjú-Homola-Mufi szűkebb köre, mely az abszolút hatalmat képiseli, ott voltak a jótanulók, a látszatra tisztességes Drágh-szerűek...

Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, hogy a függetlenségétől még nem megfosztott korábbi Index vagy Origo is tett engedményeket a hatalomnak, mint ahogy a gazdaságilag erős RTL is. Sőt még az Egyesült Államok legbefolyásosabb médiavállalatai is...

Szily cikkével nem is ez a legnagyobb probléma. Hanem a leplezetlen káröröm és a szakmai szolidaritás teljes megtagadása. Először is, alapvető jó ízlés kérdése, hogy nem rúgunk bele a földön fekvőbe. És nem örömködünk és jópofizunk a tetem felett.

Meddig randalírozhat és garázdálkodhat itt a médiapiacon a Mediaworks? Csak kérdezem! Igen tisztelt kulturális kormányzat! Tisztelt Tar Toltán! Ne hagyjuk már ezt szó nélkül! Segítség. Ezúton kérem a közvélemény tehetősebb részét. Mentsük meg a Népszavát!

Hogy Orbán bíróság elé kerül-e, nem tudható, sokan kétlik. De a végjáték szempontjából ez már mindegy is. A szélsőjobbnak már fiatalabb és őt nem kedvelő urai vannak, és ha a szerencséjük egyszer politikai nyarat hoz rájuk, annak új és új rablói támadnak.

Sejteni lehetett, hogy lesz valami újabb hangzatos fideszes brand építve az újabb rémüldözőkampányra, most a Védvonal, de voltak itt már szellemi honvédők, megafon, patrióták, wokebusters, magyar ellenállás, digitális polgári kör – elfér majd egy Védvonal is.

Az arrogáns beszólások egyáltalán nem változatosak, ami arra utal, hogy valamiféle egymást bátorító tömegpszichózis eredményeként repülnek rá felhőkben a felbőszült Tisza-szimpatizánsok mindenkire, akiről kiderül, hogy nem „csak a Tisza” létezik számára.

Szegénykém néhány nap alatt egészen megöregedett – adott helyzetjelentést esténként az állatokat etető és bezáró emberem, aki persze rendszeresen beszél az állatokhoz, sőt időnként énekel is nekik. Szavukat állítólag érti, még akkor is, ha az hápogásban ölt testet.

A szigor épp annyira ráfér a magyar politikára, mint a szenvedély. Az Opera asztalosműhelye biztosan szívesen vállalná egy szépen faragott kalapács elkészítését, amivel Forsthoffer Ágnes a pulpitust püfölheti a következő években.