VÉLEM ÉN

Az MNB elnöki mosdójáról annyit, hogy kezdem érteni a kormány általam előzőleg perverznek tartott álláspontját. Azt mondták ugyanis, "ne adjunk pénzt Ukrajnának, mert aranybudira költik" (és ezt egy hongkongi aranybudi képével illusztrálták).

Tisztelet a magyar katonáknak, de a legnagyobb, nemzetközileg is elismert teljesítményünk mégis az volt, hogy hadmérnöki bravúrral tökéletesen újjáépítettük a mosztári hidat. Le a kalappal. Az újjáépített híd bekerült az UNESCO világörökségi listájába.

Egyikük még csak óvatosan bizakodott, a másik Orbán ukrajnázó tébolyán hüledezett, a harmadik pedig már nyíltan hirdette a győzelmünket. Olyan érzésem volt, mintha régi, kedves ismerőseimmel beszélgetnék, pedig most találkoztunk először.

Felmerülhetne az is, hogy Trump kiléptetné az Egyesült Államokat a NATO-ból. Ez azonban politikailag és jogilag is valószínűtlen. Egy ekkora horderejű lépéshez a Kongresszus megkerülhetetlen tényező, és nehéz elképzelni, hogy támogatná

Hadházy Ákosnak több mint igaza van. Hullarablók lettünk, nyomunkban egy erköcstelen rendszerrel, amely már-már a szakításig feszíti viszonyát Ukrajnához. Meddig vajon? Amíg Kárpátalját fel nem ajánlja a Birodalom az Országgyarapítónak?

A műsort hagyjuk, fáradt volt és nyögvenyelős, az Orbán Viktorra hangoló megszólalók mintha önmagukat is unták volna. A miniszterelnök hozta a kötelezőt, de csak egy darabig, beszéde végére elbágyadt ő is, talán mert a színpadról látta, meddig ér a tömeg.

A 20. század elején erősödni látszik egy olyan ideológia, amely a „polgárt”, a „burzsujt” a proletariátus ellenségévé teszi. „Napolopók és burzsoák! Reszkessetek, mert feltámad az elnyomott proletár!” – hangzott a dal, hirdetve, hogy a polgári társadalom felett eljárt az idő.

A vietnámi háború több amerikai elnök hivatali ideje alatt zajlott, 1955–1975 között. Ez idő alatt öt amerikai elnök volt hivatalban. A NATO történetében eddig egyszer, 2001-ben aktiválták az 5. cikkelyt – akkor az USA mellett az, ikertornyok elleni támadás után, Afganisztán ellen.

Túlélték az orosz háború poklát, és néhány nappal a hivatalos fogolycsere előtt szabadon engedtek két kárpátaljai hadifoglyot a magyar külügy kérésére, akik Szijjártó miniszterrel Budapesten landoltak. Ennek minden normális ember örült.

Rettegünk a háborútól. A világ legegyszerűbb dolga a politikusoké, csak a néplelket, az ősi, természetes ösztönt kell ismerni. No és levetkőzni minden erkölcsi gátlást, s hipp-hopp, máris miénk a hatalom, a becsületes álmodozóknak esélyük sincs ellenünk.