Komolyan nem értem, mi a frásznak kell tovább erőltetni a magyar közmédiának nevezett önbecsapást. Pedig olyan jól hangzott, hogy a kampányban Magyar Péter megígérte, hogy leállítja a francba a közmédia hírszolgáltatását, és a közmédiásdira elcseszett 160 milliárdot valami értelmes dologra fordítja. Erre ez a fos.

A Bodacz Balázs körül kialakult mikrobalhé pontosan bemutatja, hogy mi a baj ezzel az egész rohadt álszent és buta önbecsapás közmédiásdival. Tényleg elkeserítő, mivel a Tisza-kétharmad lehetőség lenne, hogy megszabaduljon az ország ettől a veszélyes kinövéstől, amit a „közmédiának” csúfolt izé jelentett. Erre Shit goes On.

Szóval Balázs. Na, hát őt nem ismerem személyesen. Anno, 2014 előtt én is láttam néhány penetráns propaganda-megnyilvánulását. Aztán Balázs 2014 után levált a Fidesz agitpropról, korrekt újságírói munkát mutatott fel. Melyik a hiteles? Franc se tudja. Gondolom a honnan indult, hová érkezett alapon az utóbbi.

De mégis a személye körül kialakult nyűglődés jelzi, hogy a mindenféle átélt és beképzelt traumával fertőzött, áldozati pózókban vergődő, önsajnáltató és abból nagyipari méretben megélni próbáló (Szja1%) közéletben nem tud senki sem igazán hiteles lenni.

Egy normális országban nyilván Bodacz mondókája, hogy igen, fiatal voltam és hülye, aztán benőtt a fejem lágya, az működik. Csak nem idehaza, ahol most éppen mindenki partizán lett. Itt egy Bodacz ma hiába magyarázza el azt a nagyon egyszerű dolgot, hogy az ember tanul, változik, mivel az értelmiségünk jó része most éppen azt akarja előadni, hogy na, ő aztán sosem kollaborált a hatalommal, Orbán Viktort nyilván a nyári szellő tartotta hatalomban tizenhat évig. Ahol a lebukást megúszott lapos sunyik építik a saját szobrukat, ott az egyszeri bűnös csak örökké bűnös tud maradi.

És ez már nem csak Bodaczról szól.

Mondjuk eleve kezdjük ott, hogy a közmédia jelenlegi tagságának jelentős része kapásból nem tud hiteles lenni. Egy jó részük eleve annak köszönheti az állását, hogy anno 2011-ben az akkori vezetés sorra kirúgta a valódi gerinces újságírókat, vagy azok felálltak maguktól. Jöttek helyükbe a kis sztrájktörők, akik szépen belakták a helyet. Az akkor kirúgott újságírók jó része ment a lecsóba, míg a helyüket megkapott, a NER-t végigasszisztált kis lapos sumákoknak meg kis szerencsével bejön az élet, most majd továbbélhetnek államköltségen.

Aztán ott a másik két jelölt. Kerényi „Keró” Györggyel egyszer voltam egy beszélgetésen a Népszavában. Akkor Keró az MSZP sajtófőnöke volt. Amúgy „civilben” Kerényi kiváló újságíró. Ugyanakkor tény, hogy lehet rá és borítékolhatóan fognak rá kapásból mutogatni, hogy egy pártember. Botka László közelében biztos soha nem találkozott például Ruff Bálinttal. (Aki meg előtte évekig adta a független elemzőt a Partizánba, közben Tisza tanácsadó volt. Yeeee…) Amúgy gőzöm sincs, hogy Kerényi pártember-e vagy sem. Valószínűleg nem. Hangsúlyozandó: lehet Kerényi bármilyen független és bármilyen jó újságíró, a sok hisztis között nem fog tudni hiteles lenni.

Mészáros Zsófiával viszont egyáltalán nem beszélgettem. Sajnos.

Bár egy időben igen szerettem volna. Anno 2008 körül pályakezdőként gyakornoknak jelentkeztem az Indexhez, ha jól emlékszem, pont hozzá. Válaszra sem méltatott. Nyilván az ELTE AJK-s végzettségem, meg a háromnyelv-tudásom nem volt meggyőző. De az is lehet, hogy az volt igaz, amit rossz nyelvek már akkor is meséltek, hogy egy borzasztóan belterjes, zárt közeg volt az Index, „külsős” azaz nem haver csak legritkább esetben tudott bekerülni. És ez eléggé jellemző volt a teljes médiára is, de az emberi jogvédelemért annyira eltökélt libsi portáloknak mondhatni a védjegye a PC-korrekt nyálcsorgós beltenyészet, amennyire tudom, azóta is.

Ha már itt tartunk, maga Mészáros is mesélt arról, (ami a szakmában nyílt titok volt amúgy) hogy az index Spéder időszakában ők is tojásokon jártak. Voltak tilalmas témák és egyebek és hát ugye Spéder is csak a NER része volt. Aztán Mészáros is megunta és amikor adódott a lehetőség lekoccolt a kiváló 444-be. Ami tökjó, csak just for the rec előtte azért pár évig viselték a szájkosarat amit akkor vetettek le öntudattal, amikor adódott másik. Érdekes mód valahogy a Spéder alatti lapítást senki sem rótta fel az akkori indexeseknek (mivel nem lenne miért cseszegetni őket, azt tették, amit egy ilyen helyzetben tenni kellett) ellenben azok akik pl. valahonnan szereztek gempát és le tudtak lécelni NER közelből, más szóval mázlijuk volt most arra is használják, hogy most a függetlenobjektív újságírás bosszúálló angyalaikét Bodacz úr felett is buzgón törögetik a pálcát. (Meg más fölött is. És bizonyára nem azért, hogy az Szja 1 százalékokért folytatott hősi harcban esetleg kinyúvasszák a jövő konkurenciáját.)

Ami persze szívük joga, csak mit mondjak nekem irritáló, amikor valaki abból akar márkanevet csinálni, hogy ő a nagy morálhuszár. Akkor inkább Coca Colát vedelek. Ja, és még csak annyit, hogy speciel a Bodacz-félék is sokszor pont azért találták magukat pályakezdőként a Fidesz körül, mivel a rohadtul belterjes, zárt körű protekcióval fertőzött „nagy” médiaműhelyekbe a lábukat nem tudták betenni. (Még én is csak egy rohadt nagy mázli miatt kerültem be a Népszabadságba, ha nincs szerencsém, lehet, hogy azóta is az útépítésen csákányoznék, mint diplomázásom után hónapokig.)

Más szóval a jónép annyit fog látni, hogy az ígéretekkel szemben akkor innentől egy volt fidesz agitpropos, egy Tisza-közeli volt MSZP pártsajtós és egy Index-444-Nagykörút aranyháromszögben mozgó elitista fog kommandírozni egy halom, bizonyított takonygerincet a dolgozó nép pénzén. Ebből a felhozatalból kellene, hogy következzen, hogy majd ők most hű de szembe mennek majd a hatalom elvárásaival.

Aha.

Eleve elég gáz látvány volt, amikor Magyar Pétert megtapsolták a Kunigunda irodáiban. Vagy a hatalomváltás után, ám a Tisza berendezkedése előtt az MTI már különösebb felszólítás nélkül magától levágta Sulyok Tamást Magyar Péter mellől a miniszter kinevezési fotókról. Nem kellett hozzá telefon, ráhatás, tuddhogyértsd. Tették, ami a magyar génjeikben vannak.

Legyünk őszinték: Magyarországon nem lesz BBC, mivel ahhoz kb. le kellene cserélni a Kárpát-medence lakosságát, mondjuk svédekre vagy dánokra. A magyar, azon belül is a pici belső piac miatt a hatalomnak durván kiszolgáltatott magyar értelmiség ab ovo egy félázsiai nyájnép, kényszeres igazodásra, kényszeres öncenzúrára van kényszerítve. A PC semmitmondás az idehaza nem egyetemi campusok hülyeséggyárai kitermelte politikai sikk, hanem genetikailag kódolt, kőkemény túlélési stratégia, mivel bármilyen sarkos vélemény óhatatlanul egyik-másik nyájból való kisorolódást eredményez az meg éhkoppot.

A helyzet az, hogy aki bármilyen pozícióban tudott maradni az eltelt tizenhat évben, arról gyanús, hogy megkötötte a maga kompromisszumait. Én is, naná. Egy háborúban amikor az ember éppen nem gyilkol, akkor mást sem csinál, csak kompromisszumokat köt. Én például kénytelen voltam benyelni, hogy a lapomban kormányhirdetések mentek, ők meg kénytelen voltak benyelni, hogy cserébe még inkább elküldtem őket a kurva anyjukba.

De believe, akik most nagy hangon adják a függetlent meg objektívet lázadót, nos, pár feles után alighanem ott is kiderülne pár mondjuk úgy érdekesség.

Szóval kis hazánkba a büdös életben nem lesz működőképes közmédia, részint a politika sem fogja kibírni sokáig hogy ne éljen az ingyenreklám lehetőségével, és ez a most bemutatott felhozatal sem arról győz meg, hogy olyan nehéz dolga lenne és mindez beágyazódik egy olyan értelmiségi kultúrába, ahol a kiegyezés óta külön műfaj a lázadás-lázongás elbábozása. (Senki se ringassa magát illúzióba, hogy jajdehát a NER-rel szemben mennyi civil meg értelmiségi lázadt. Maradjunk annyiban, hogy a NER támadta őket, nem hagyott nekik más lehetőséget. Érdekes kérdés, ha Orbánnak van annyi esze mint Kádárnak és pacifikálja az értelmiséget, akkor mi lett volna. Feltételezem pont az, ami a 1956 és 1989 között volt.)

Szóval részemről a közmédia létjogosultsága legfeljebb olyan kulturális, tudományos műsorokra korlátozódhatna, ami máshogy nem tud piacképes lenni. Politikai hírszolgáltatásnak semmi helye nem szabad hogy legyen az állam közelében.

Arról már nem is beszélve, hogy milyen kikúrt piactorzítás, hogy van egy halom politikai orgánumot produkáló szerkesztőség, amely filléreken döglődik, közben állambácsi meg vaskos milliárdokból fenntart egy Kunigunda utcai médialovagrendet ahol másod-harmadvonalbeli újságírók, meg egy halom, bizonyított kollaboráns kap kiemelt fizetést a franc tudja mire. Tessék mondani, milyen alapon? És minek?

Tényleg nem lenne jobb fenntartani mondjuk valami standby üzemmód állami izét, kisebbségi-nemzetiségi, tudományos és kulturális ügyekre, míg nem terhelni tovább az amúgy is rohadtul szétaprózott politikai médiát egy plusz állampénzen abrakoltatott társulattal?

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. július 6-án.