s ezzel azonosítja Amerikát. Fotó: White House/whitehouse.gov
Akár jelképértékű lehet, hogy Amerika nem tudta zavartalanul megünnepelni fennállásának 250. évfordulóját, mert a szélsőséges időjárási körülmények miatt (egyrészt hőség, míg máshol, például Washingtonban, özönvízre emlékeztető eső miatt kellett evakuálni az ünneplésre összegyűlt tömeget), méghozzá olyan elnök vezetése alatt, aki tagadja a globális felmelegedést, s mindent megtett annak érdekében, hogy a klímakatasztrófát erősítse. Ugyanez az ellentmondás hatja át az élet minden területét. A valóság pedig nem is lehetne távolabb attól, mint amit Trump Amerikáról állít, aki a nemzeti egység erősítése helyett most is a megosztottságot erősítette, Amerikát önmagával azonosítva.
Mindez szinte észrevétlen marad, az amerikai valóság legitim része, amelynek legfőbb oka a vallás. Ez a vallás nem a kereszténység, hanem egy azzal ellentétes hamis hit, amely azt képzeli, hogy Amerikai keresztény nemzet. S aki ennek a hamis vallásnak dogmáit tűzi a zászlajára, az akkor már a keresztény nemzet képviselője, s lehet akár maga a Sátán is. Ahogy a jubileumi amerikai útlevelekbe került Trump fotó ténye és kinézete leginkább ehhez hasonlítható. Tömegek hiszik, hogy ez a politikai irányzat maga a kereszténység. Istent hiszik benne, miközben Amerika ennek köszönhetően egyre távolabbra kerül az amerikainak ismert értékektől, még inkább a kereszténységtől és az emberségtől.
Trump a 250. évfordulót „minden idők egyik legörömtelibb és legdicsőségesebb mérföldkövének”, új aranykor kezdetének nevezte, miközben elnökségének kétéves mérlege az, hogy Amerika minden tekintetben romokban hever. Egyes elemzések szerint Trump egyesíti Amerika legrosszabb elnökeinek tulajdonságait és programjait, súlyosbítva egy olyan ember személyiségével, aki életében még egy könyvet nem olvasott el, éjszakánként saját közösségi platformján több tucat üzenetet ír, amelyekben átkozza politikai ellenfeleit, s Nobel-békedíjat követel, miközben egy értelmetlen háborúba kezdett, amellyel kevés híján romba döntötte a világgazdaságot. Méghozzá minden valódi cél és eredmény nélkül.
Semmi nem illusztrálhatná jobban az önmaga dicsőségét hirdető Amerika abszurditását, mint az, hogy a függetlenség évfordulóján csupán egyetlen politikus hívta fel az elnököt: Amerika ellensége, Putyin orosz elnök, aki ezen a napon másfél órát vett el Amerika elnökétől, hogy felkészítse és kioktassa a NATO csúcstalálkozója előtt. Trump Amerikát a világ legjobb és leghatalmasabb államának nevezte, miközben éppen elveszítette a nyugati világ vezetőjének szerepét. Irán megmutatta, hogy hiába az amerikai hadsereg ereje, térdre lehet kényszeríteni Amerikát, amelynek polgárai a legjobban szenvednek a háború következményeitől. A magát erősnek képzelő Trumppal pedig játszik az iráni vallási rezsim.
Ugyancsak mindent elmond az országról, hogy Trump a 250. évfordulón kommunista veszéllyel fenyegetett, miközben Amerikában a társadalmi szolidaritás hiánya az emberek életét veszélyezteti. Megfizethetetlen az egészségügy, elképzelhetetlen egyéni gazdagság mellett riasztó a tömeges szegénység. A polgári lét tízmillióknak csak álom, vagy az sem. A nagyvárosokat ellepik a hajléktalanok, s aki dolgozik, az sem él meg, mert olyan mértékű az embertelen kizsákmányolás. Ennek csak egyik példája, hogy mindenhol az emberek orra alá tolják, mekkora borravalót ad, mert a vevőknek nemcsak az árut kell kifizetniük, hanem az alkalmazottakat is nekik kell eltartaniuk, a munkáltató alig fizet.
A demokrácia hazájának nevezett országban Trump nyíltan választási csalásra készül, korlátozza szavazók millióinak választói jogát. A bevándorlók hazájában a legsötétebb történelmi időkre emlékeztető embertelenség, kínzás, törvénytelenség és erőszak dúl, amelynek végrehajtója, az ICE, a világtörténelem legaljasabb szervezetei közé tartozik. Az amerikai származású katolikus pápa a 250. évforduló alkalmával azzal üzent, hogy ellátogatott az olaszországi Lampedusára, ami a bevándorlókkal szembeni embertelenség jelképe. A Cala Pisana névtelenek temetőjébe ment, hogy imádkozzon a tengeren meghalt migránsok sírjánál. Amerikában még azt sem lehet tudni, hányan halnak meg.
Az amerikai történelem az ellentétek (a demokrácia, a jog és a szabadság híveinek, valamint ellenségeinek, Észak és Dél nem szűnő harcának) története, a hideg polgárháború helye, amelynek Alkotmánya eddig minden támadás ellenére sikeresen védte az abban foglalt jogállami és demokratikus értékeket. Most ez az Alkotmány is támadás alatt áll. Trump elnöksége lerombol minden jogi, morális és emberi értéket, amelyek valaha naggyá tették Amerikát, s amelyek kivívták sokak elismerését. A 250. évforduló arra adott alkalmat, hogy Amerika szembenézzen azzal, mi mindent veszített el. S ezek közül legfájóbbak a humánus, emberi értékek, az alázat, a jóság, az emberiesség.
Amerika hivatalosan nem diktatúra, de diktátor elnöke van, aki tökéletesen megfelel a diktatúrák és diktátorok ábrázolásának, Chaplintől Bacsó Péterig, a Tanúig. Amerika Bástya elvtársa 13 millió dollárért akarta az amerikai zászló kék színére festetni a National Mall Lincoln-emlékmű Tükrőző Medence (Lincoln Memorial Reflecting Pool) vízét, amely viszont az évfordulóra megposhadt, elalgásodott, haragos zöld lett, amelyben elpusztulnak az ott élő vadkacsák. A megbízást rendes pályázat nélkül olyan cég nyerte el, amely a virginiai Sterlingben található Trump National Golf Clubban végzett korábban munkákat, s Trump fiának köreihez tartozik.
Hasonlóan irritáló, hogy Trump 600 millió dollárt költ a Fehér Házhoz épített aranyozott bálteremre, miközben azt ígérte, hogy 200 millió lesz, amelyet kizárólag magánemberek finanszíroznak. Ez is korrupció lett volna, mert azok adományoztak volna (ahogy ezt teszik számos más alkalommal), akik Trumptól szívességet várnak cserébe. Így azonban közvetlenül közpénzből épül, azoknak az adófizetőknek a pénzéből, akiktől – kommunizmus felkiáltással – megtagadják a legalapvetőbb szociális juttatásokat. Amerikában eddig is volt korrupció, de azt titokban kellett csinálni, s elítélték, ha kiderült. Trump óta a korrupció a rendszer működésének része.
Az egész ország rohad a Trump-család korrupciós üzleteitől, amelyet kiterjesztenek a nemzetközi kapcsolatokra és a világpolitikára is. Trump úgy vezeti Amerikát, mint a maffia egy kaszinót Las Vegasban. Ingatlan- és szerencsejátékbiznisznek tekintik a világot, amelyben Amerika pénzével, hatalmával és befolyásával nyerészkednek. Mintha hollywood-i filmet látnánk, amelyben a politikával összenőtt bűnözők szállták volna meg Amerikát. A legsötétebb fasiszta rendszereket idéző ideológiával, s a keresztény nemzet nevű hamis vallással irányítják az országot. Mindez nemcsak méltatlan Amerika történelméhez, népéhez, hanem megcsúfolása mindennek, ami 250 év alatt ebben az országban történt.
Politika(jobboldali)
A 250. évfordulón önvizsgálatot kellett volna tartani, hogy a kettészakadt országban milyen kérdések okozták a megosztást. Milyen értékek mentén folyt a meg nem szűnő harc, s ezek hogyan viszonyulnak az Alkotmányhoz, az emberi és polgári jogok deklarációihoz, az emberséghez? Azért, hogy választani tudjon az ország, milyen Amerikát akar. Eddig el sem juthatott az évforduló, amit egy nárcisztikus személyiségzavarral küzdő elnök vezet, aki a személyéhez való viszony alapján kategorizálja az embereket. A hatalmát azok üldözésére használja fel, akik nem rá szavaztak, vagy nem értenek vele egyet.
Amerika ma már meg sem közelíti azokat az országokat, amelyek egykor példaként tekintettek rá. Amerikát ma már az önkényuralmi rendszerekhez kell hasonlítani, ha valami hasonlóságot keresünk. Mert Amerika ma ott tart, hogy belső ellenségnek nyilvánítják, amerikai voltát megkérdőjelezik annak, aki nem támogatja az elnyomó hatalmat. Trump szerint Amerika belső ellenségeinek el kell veszíteniük a szabadságukat. A demokráciaellenes, autokratikus és a tekintélyelvű uralom jele, amikor megkérdőjelezik az ellenfelek létezésének jogát, s azoknak az embereknek az állampolgárságát, akik politikai ellenfelek vagy világnézeti alternatívát jelentenek.
Amerika domináns értékei mindig támadás alatt álltak, de most nemcsak háttérbe szorultak, hanem kriminalizálják őket. Szitokszó a sokszínűség és az egyenlőség, hivatalos állami politika a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az egyéni jogok elsődlegessége, az önrendelkezés és a szabadság megkérdőjelezése. S még nem dőlt el, hogy Trump az amerikai történelem egyik múló fejezete lesz, vagy egy tartós identitásválság, a demokrácia és a szabadság bukásának kezdete. A 2026-os és a 2028-as választás eredménye nagymértékben befolyásolja ezt. A trumpizmusról kell ítéletet mondani, ami több, mint egy ócska giccs. Amerika identitásáról van szó, az elmúlt 250 év folytatásáról.
Ha a következő két választáson Trump csalásra irányuló kísérletei ellenére elsöprő csapást mérnek a MAGA mozgalomra és a trumpizmusra (s nemcsak gazdasági okok miatt, hanem annak felismerése, beazonosítása okán, hogy mi a trumpizmus), akkor Amerika visszatalálhat önmagához. Ha Trump visszaerősödik és a következő két választás nem mond ítéletet fölötte, akkor Amerika a világ sötét oldalára kerülhet. Ebből láthattak ízelítőt már eddig is az amerikaiak a mostanában leplezett formában működő ICE révén, s abból is olvashattak, ahogy a fehér felsőbbrendűséget hirdető náci Patriot Front többszáz tagja vonult maszkban zavartalanul Washington utcáin az állam évfordulója napján.
Trump ideológiájának gyökereit nem nehéz azonosítani. Nem véletlen, hogy Amerika 250. születésnapjára Trump egy kiterjesztett szárnyú arany sast ábrázoló képet posztolt a saját közösségi platformján. A Fehér Házon ábrázolt sast sokan a náci sashoz (Reichsadler) hasonlították. Mások igyekeztek ezt a párhuzamot és hasonlóságot enyhíteni, de Trump olyan amerikai sast is készíthetett volna, amely azonos az USA Nagy Pecsétjén (Great Seal) és az elnöki pecséten található sassal. A hivatalos pecséteken a tizenhárom csillag eredetileg a tizenhárom gyarmatot jelentette. Trumpnál azonban az arany sas olyan pajzsot tart, amelyen tizenegy csillag látható, ez pedig a polgárháború déli konföderációs államainak száma.
A 250. évfordulón az látható, hogy a szellemi polgárháborúnak nincs vége. Dél elfoglalta a Fehér Házat, és mindent megtesz, hogy a polgárháborúban győztes Észak törvényeit (a felvilágosodásra épülő alkotmányos jogállami demokráciát) megsemmisítse. A tét az, hogy ez sikerül vagy nem. Mit választ az amerikai nép, s elkerüli-e, hogy a polgárháború a fegyverekkel folytatódjon? Erre minden esély megvan, ha Amerika novemberben és 2028-ban úgy választ, hogy csapást mér a trumpizmusra. A 250. évforduló leginkább ennek szükségességére emlékeztetett, mert Amerika a születésének 250. évfordulóján nem önmaga.
A 250. évforduló arra irányítja a figyelmet, hogy Amerika identitásválságba jutott, mert a polgárháborúban legyőzött politikai hagyomány tért vissza a Fehér Házba. Nem Észak és Dél között kell újra választani, hanem érvényt kell szerezni az Alkotmánynak. Nem arról van szó, hogy Dél álláspontja is legitim alternatíva lenne, hanem hogy ezt a kérdést a történelem már eldöntötte, és most Dél alkotmányellenesen próbálja felülírni a döntést. Erre a felismerésre kellene eljutni, s ezt az amerikai nép elé tárni. Minden más csupán következmény, a kékre festett víztől a Trump-család korrupcióján át az alkotmányos jogsértésekig, Amerika és az amerikaiak (vele a világ) szenvedéséig bezárólag.