A külügyminiszterek általában körültekintően, tapintatosan fogalmaznak, elegánsan kerülik a konfliktusokat. Diplomatikusan beszélnek, nem is csoda, hiszen ők képviselik a legmagasabb szinten országukat szerte a világon. Széleskörű ismeretekkel rendelkeznek, többet tudnak, mint amit kimondanak. Igyekeznek minden ország első embereivel jó kapcsolatot ápolni, tekintet nélkül az éppen aktuális belpolitikai széljárásra. Munkatársaik is általában kedves, jó modorú emberként beszélnek róluk.

Az Orbán-kormány külügyminisztere, Szijjártó Péter eltért a hagyományos szereprepertoártól: ő lett Európa leggorombább diplomatája. 2018-ban például nyilvánosan idiótának nevezte a luxemburgi külügyminisztert. 2026 tavaszán az EU külügyi tanácsának ülése előtt pedig kijelentette, hogy „az ukránok hülyének néznek bennünket”, márpedig ezt ő magyar külügyminiszterként nem hagyja. Munkatársai is nehezen feleltek meg magas követelményeinek. Nem örültek a volt külügyminiszter látogatásának a magyar követségek, hiszen sportolási és templomlátogatási szokásainak legkisebb részleteiről sem volt hajlandó lemondani. Egy közép-afrikai konzulátus meglátogatása előtt például több száz kilométeres távolságból kellett beszerezni azt az egyetlen ásványvizet, melyet miniszter úr méltónak talált szomjának oltására.

Szijjártó barátságosan csak a keleti szláv politikusokkal bánt, kivéve persze az ukránokat, akik megpróbálták őt – mint tudjuk, sikertelenül – hülyének nézni. Aljakszandr Lukasenkával például kitűnően megértették egymást. A két békepárti politikus 2023 februárjában találkozott Minszkben. Ő volt az egyetlen európai külügyminiszter, aki a 2020-as elcsalt választások után hivatalosan találkozott Lukasenka államfővel. Látogatását úgy indokolta: most a legfontosabb feladat az emberéletek megmentése. Hogy kit és hogyan mentett meg Minszkben Lukasenkával, az a diplomáciai titkok körébe tartozik. Budapesti hivatalában fogadta kollégáját, Szirajhej Alejnyik belarusz külügyminisztert, és megbeszélte vele, hogy mindent meg kell tenni „a háború eszkalálódásának elkerülésére”. Nyilván ennek a célnak az érdekében engedte meg a belorusz elnök újabban országa területén orosz atomfegyverek állomásoztatását.

2023 májusában Magyarország egyedüliként nem csatlakozott az EBESZ-jelentéshez, amely elítélte Belaruszt „politikai indíttatású repressziójáért”. Szijjártó Péter azzal indokolta az álláspontot, hogy az effajta nyilatkozatok kockára teszik a béke kilátásait Ukrajnában. A magyar kormány véleménye szerint az EU és a NATO háborúpártoló álláspontjával szemben Magyarország a béke pártján áll, ezért tartja fenn magának a jogot, hogy bárkivel tárgyalhasson.

Orbán Viktor egy régebbi látogatását Lukasenka így kommentálta: „A magyarok minden más népnél jobban megértenek bennünket”. Szerződést írtak alá akkor a diplomáciai akadémiák közös tanulmányi terveiről és a belarusz baromfifeldolgozás magyar segítséggel tervezett modernizálásáról. Az előbbi kézenfekvőnek tűnik, hiszen a magyar és a fehérorosz diplomácia hasonló gorombasággal viszonyul az európai szomszédokhoz. A közös baromfifeldolgozás fejleményeiről nem tudok, viszont a nukleáris együttműködés nem valósult meg. Ennek alapja az lett volna, hogy a Belaruszban működő egyik atomerőmű olyan típusú, mint a tervezett Paks 2. A paksi erőmű helyén egyelőre egy hatalmas munkagödör tátong, az ikererőműben, Osztrovecben pedig egy komoly robbanás történt.

A legszorosabb kapcsolat Szijjártót és kormányát az orosz elnökhöz és külügyminiszteréhez fűzte, erről tanúskodik a sokat mondó nevű kitüntetés, a Druzsba. Oroszul is megtanult, a hivatalos életrajza szerint középfokú nyelvvizsgával rendelkezik. Használja is a nyelvet, az ENSZ-ben például oroszul szólalt fel. Amikor kiderült, hogy Lavrov külügyminisztert Szergejnek szólítja, arra gondoltam, a nyelvtanfolyamon kihagyták az orosz nyelvi etikett témakört. Ez ugyanis előírja, hogy több évtizeddel idősebb embereket a keresztnév és apai név megszólítás illeti, Lavrov esetében: Szergej Viktorovics. Keresztnéven szólítani az oroszok csak közeli rokonokat vagy meghitt barátokat szoktak.

De közben nyilvánosságra került néhány angol nyelvű telefonbeszélgetés Szijjártó és Lavrov között, így kiderült: csakugyan mély baráti kapcsolat fűzi össze kettejüket. Ha Prigozsin megtámadta volna a Kremlt, Szijjártó bármit, de tényleg bármit megtett volna az ő Szergej barátjáért. Szerencsére az áruló zsoldos repülőgépe, hogy, hogy nem, felrobbant, így nem kellett Lavrovnak Dunakeszin menedéket keresni barátja villájában.

Az áprilisi választások előtt nem sokkal Szijjártó bejelentette, hogy előkészített egy kétoldalú szerződést az orosz nyelv magyarországi elterjesztése érdekében. A 2022-es népszámlálási adatok szerint az országban mintegy kétszázezren beszélnek oroszul, ez a harmadik a legtöbb magyar által beszélt idegen nyelvek sorában, a helyzet tehát nem is olyan rossz. Szijjártó hozzátette, a cél érdekében anyanyelvi tanárokat hoznak az országba. Tehát a követségen fedésben dolgozók száma kevésnek bizonyult, jöjjenek a GRU által jól felkészített oktatási szakemberek az iskolákba és az egyetemekre.

Az is lehet persze, hogy Szijjártó a Puskin-díjra áhítozott. Ezt azok a külföldiek kapják meg, akik nagyon sokat tettek az orosz nyelv és kultúra külföldi elterjesztéséért és népszerűsítéséért. Egyik büszke tulajdonosa Vidnyánszky Attila, aki már 2017-ben megkapta ezt Lavrov kezéből. Attól tartok, a politikai változások miatt Szijjártó már nem szerepel a Puskin-díj várományosainak listáján. Viszont megkaphatja a Putyin-díjat, nincs is rá méltóbb széles e hazában.

Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2026. július 2-án.