INTERJÚ / ESSZÉ

A 2026-os tavaszi magyar parlamenti választás és következményei ugyanúgy világtörténelmi jelentőségűek, miként pozitív értelemben azok voltak az 1989-es kerekasztal-tárgyalások és az 1990-es választások, negatívan pedig a 2010-es, az Orbán-rendszernek utat nyitó választások.

A bűnük az, hogy nem tudták megnyerni a csaló választásokat. De soha nem szolgálták, soha nem értettek vele egyet, soha nem léptek be, pedig megtehették volna. Vállalták a következményeit. A kiugrott fideszes hős, az üldözött ellenzéki áruló.

„Azért titkosszolgálat, mert a nevében is benne van, hogy titkos” – jött a szokásos debilizáló parasztlogika, majd Orbán még azt is hozzátette, „nagyon helyes”, hogy a gyermekpornográfia súlyos vádjával mószerolták be hamisan a tiszás informatikusokat.

Jelenleg úgy fest, Keleten életet, Nyugaton éveket kapna. Minden a szabályokon múlik. Ha Európa illiberálissá sajdul, akkor az alkotmányos puccsista gondjai illannak el, ha nem, akkor a szabadságálmai. Valaki ugyanis hazát árul éppen: vagy a Fidesz, vagy a leleplezői.

A NER ideális állampolgára nemigen lát színeket, csak feketét meg fehéret, emberből is csak kétféle van: hívő barát vagy ellenség. A fokozatok érzékelése és a racionalitás iránti fogékonyság súlyosan megsérült: emlékezzünk a vizitdíjra vagy milliók agyának russzifikációjára.

Havas a Heti Hetesben végre műfajára lelt. Itt elmondhatja a véleményét nyúlfarknyi jegyzetek vagy glosszák formájában. Tájékozott újságíró, de nem elég művelt ahhoz, hogy árnyaltan fogalmazza meg a felfogását. Úgy publicista, ahogy a nézők a kocsmában...