INTERJÚ / ESSZÉ – Oldal 7

Gábor György: Rendszerváltás – egyházi és más kisebbségek felől

Az elszámolás nem politikai bosszú, hanem morális szükségszerűség. Különösen azok számára, akik nem pusztán saját nevükben, hanem közösségek képviseletében működtek. A kisebbségi vezetők helyzete ebből a szempontból különösen érzékeny.

Markó Béla: Katonás fegyelmezettséggel kampányolt az RMDSZ, kollektív elemzésre van szükség

Markó tizenöt éve hagyta el az elnöki posztot. "A politikát teljesen nem lehet abbahagyni, nem tudok hallgatni, amikor valamilyen problémát látok, így időről-időre megszólalok, de nem szándékozom újra beszállni a napi politikába."

Zöldi László: Mi lesz a KESMÁ-val?

Mi lesz a nyilvánosság egybehangolt, központosított, államosított intézményeivel? Dévényi István az elsők között kért szót, és azt fejtegette, hogy „Nem lesznek névtelen milliárdosok, akik névtelen felajánlásaikkal összedobják a működési költséget.”

Fábry Béla: A baloldal esélye

Ennek az önmérsékletnek nagy ára van. A modern magyar parlamentarizmus története az mutatta, hogy a parlamentből kisodródó pártok a megszűnés lejtőjére kerültek, nem jutottak vissza a politikaformálás intézményébe, el is tűntek a közélet színpadáról.

Hargitai Miklós: Média/ rendszer/váltás

Ebben a helyzetben kellene valami okosat mondani arról, hogy mi legyen azzal a médiagólemmel, amelynek a jelen formájában szinte semmi közéleti haszna és relevanciája nincs, viszont annyiba kerül a magyar adófizetőknek, mint a briteknek a BBC.

Konok Péter: Kormányutálat-történet

Aztán sorra jöttek a kormányok, amiket utálhattam. Sőt, lettek „ellenzékeik” is, amikkel szintén nem rokonszenveztem. Ugyanannak a masinériának az alkatrészei, úgy gondoltam. Máig úgy gondolom. Néha helycsere volt, váltották egymást (akkor még úgy volt).

Demény Péter: A nagyvonalú magyarság álma

"Aki magyarul ír, magyar író" - jelentette ki Radnóti Sándor A nagy mű Kertészről szóló adásában. Ilyen egyszerűnek kellene lennie mindennek, de sajnos mintha semmi nem lenne ilyen egyszerű: ez a mondat is azoknak szólt, akik úgy gondolták, Kertész nem magyar író.

Ágoston Hugó: V̶A̶E̶ Pax victis!

Ott van a rádióhallgató, aki arra kérte a szent erdélyi anyaföldet – vagy egyenesen felszólította? –, hogy vessen ki magából, ha felfordulok. Bácsi, ha még él, és leszavazott, nem haragszom, mindig mélyen tiszteltem az ellenvéleményt, jobban, mint a magamét, amiért egy garast sem adnék.

Á. H.: Orbán bukásának jobban örülök, mint Magyar győzelmének

Az erdélyi magyaroknak és érdekvédelmi szervezetüknek eszébe sem jutott, hogy a pénzt, amivel szavazatokat és lojalitást vásároltak tőlük: azt a magyar emberektől vették/lopták el, olyan ügyletek során, amelyek a magyar adófizetői közpénz – magánpénzzé konvertálását szolgálta.

Tamás Attila: A tragikus hős anatómiája

Hirtelen érvényét veszti a hideg és számító reálpolitikai lavírozás, és innentől kezdve komolyan fizetni kell. De nem csupán a gázért és az olajért: ki kell fizetni a történelmet. Fizetni Európa elrablásáért, fizetni a létrontásért, fizetni a magyarok lelkéért, ahogy Macbethnek a skótokért.