Hogy a végén kezdjem: mától a Newsweek az Origo globális kiadása. Hogy miképpen jutott idáig a valamikor sokkal szebb napokat látott hírmagazin, ami a globális média elismert zászlóshajói közé tartozott, az hivatalosan rejtély, nem hivatalosan kevésbé az, én mindenesetre az alábbiakban megpróbálok majd magyarázatot találni a dologra.

És hogy miért pont Origo?

Azért, mert a magyar sajtó elmúlt tizenhat évének legsötétebb és legtragikomikusabb pillanata az lehetett, amikor 2020-ban Gábor László, az Origo akkori főszerkesztője a bíróságon, eskü alatt azt vallotta, miszerint fogalma sincs, ki írta az általa vezetett lapba a Donáth Annát ostoba, otromba, hazug módon rágalmazó cikket.

És nem szakadt le a plafon.

Ugyan tiszteltetem a bíróságot is, amelyik ezt a vallomást elfogadta: életemben elég sok szerkesztőségben megfordultam már, de olyan még nem láttam, ahol a semmiből keletkeznek írások, mintegy indokolatlanul, szerző nélkül, és még meg is jelennek. Ha esetleg van is ilyen, az nem szerkesztőség, hanem ötödosztályú nyilvánosház, melyet ráadásul rosszul igazgatnak.

Nos, ezt a teljesítményt ismételte meg Jennifer H. Cunningham, a Newsweek főszerkesztője tegnap. Ami azért is vérlázító, mert Gábor, ez a fapados, harmadosztályú nerenc kínjában beszélhetett képtelenségeket, de Cunninghamet senki sem szorongatja tudomásunk szerint sem politikailag, sem másféle módon – vagy ha mégis, az nagyon nagy baj.

👉De lássuk, miről van szó.

Történt pedig, még augusztus 11-én, hogy a Newsweek véleményrovatában megjelent egy írás bizonyos Dennis Portman tollából (a nevet kegyezzük meg, később fontos lesz) „The US Should Defend Democracy and Calin Georgescu in Romania” (Az Egyesült Államoknak meg kell védenie a demokráciát és Călin Georgescu-t Romániában) címmel.

Maga az írás megvan, a később történtek ellenére sikerült megszereznem az eredeti szövegét, és azt kell mondanom róla: ócska, formális logikára épülő oroszbarát, Georgescu-párti szófacsarás, talán abból az alkalomból, hogy a volt román elnökjelölt ellen két per is folyamatban van: az egyik vasgárdista és szélsőséges propaganda miatt, azért is járhat jó pár nehéz év, a másik eljárás viszont komolyabb: 2025 szeptemberében a román Legfőbb Ügyészség Horațiu Potrával együtt vádat emelt ellene az alkotmányos rend elleni cselekmények kísérletében való bűnrészesség és hamis információk közlése miatt.

Igen, államcsínyt próbáltak megkísérelni, mikor látták, hogy kezd rosszul állni a szénájuk, ráadásul Potra Afrika-szerte ismert zsoldosvezér, szóval több volt ez a próbálkozás kettőnél. Az említett írás ezzel szemben olyanokat szorgalmaz, hogy hozzák nyilvánosságra az ügyekben lefolytatott nemzetbiztonsági vizsgálatok összes iratát, és majd döntsön a román nép arról, hogy bűnös-e Georgescu (elképzelem a román titkosszolgálatot, a SRI-t, ahogy kijelöli a dokumentumok nyilvánosságra hozatalának dátumát, az iratok egészen pontosan holnapután, kiskedden látnak majd napvilágot), és hozzáteszi, miszerint:

💬„Az Egyesült Államoknak ösztönöznie kellene ezt a megközelítést, mert kinyilvánított politikája a román nép – nem pedig a román „mélyállam” – önálló döntéshozatalhoz való jogának védelme. (…) Az Egyesült Államoknak és Európának ragaszkodnia kell ahhoz, hogy Romániát megvédjék a kényszerítéstől, a kibertámadásoktól és a külföldi propagandától. Ahhoz is ragaszkodniuk kell, hogy ez a védelem erősítse meg a román választók szuverenitását”– szóval nyakig ülünk a konteós-mélyállamos-szuverenista szószban, ennél azért már olvastam szellemesebb oroszbarát propagandát is.

Igaz, hogy oroszul, és az is igaz, hogy az egyébként háborús bűnös Sztrelkov-Girkintől, de akkor is. Ez nem érvelés, ez szófacsarás. A SRI nem fog aktákat kiadni csak azért, mert egy teljesen ismeretlen valakinek idealista kétségei vannak az eljárással kapcsolatban, és botokat dugdos a küllők közé.

Persze ezt az agymenést olvasták mindenfelé, világszerte, és például Bukarestben nem kis felháborodást váltott ki. Körülbelül úgy reagáltak, ahogyan mi tennénk, ha a Newsweek Orbán Viktort tisztakezű liberális politikusnak, a korrupció ellen harc vezetőjének nevezte volna. A HotNews.ro például meg is kereste a Newsweek főszerkesztőjét, hogy váltsanak már néhány szót erről az írásról és főleg szerzőjének személyazonosságáról, szakmai hátteréről, ugyanis Portman úr egészen egyszerűen nem létezik. Korábban nem publikált, nem szerepel semmiféle nyilvántartásban, nincs és kész.

Itt következik a Newsweeek „elorigósodása”.

Augusztus 12-re az írás szőrén-szálán eltűnt. A HotNews szerint a megkeresésük után körülbelül egy órával törölték a cikket. Jennifer H. Cunningham, a Newsweek főszerkesztője később azt nyilatkozta, hogy a véleménycikket azért távolították el, mert a szerkesztőség megállapította, hogy az nem felel meg szerkesztői elveiknek, amúgy is egy külső szerző írta és „véletlenül” tették közzé.

Ilyen nincs.

Nemhogy egy Newsweek-kaliberű világlapnál, de a kutyabürgözdi Hajnali Harsonánál sincs, „véletlenül” anyag nem megy ki, főleg akkor nem, ha ismeretlen a szerzője. Illetve, láthattuk: ez eddig egy helyen történt meg Gutenberg óta, 2020-ban az Origónál. Jennifer H. Cunningham helyében én nem lennék büszke erre a párhuzamra.

A svájci (genfi) székhelyű The Diplomatic Affairs agytröszt is elemezte a kérdést, az ő érveiket tekintetbe véve haladjunk tovább. Mint írják, Cunningham magyarázata több kérdést vet fel, mint ahányra választ ad.

💬„A Newsweek-cikk nem valami odavetett vázlat volt, amely valahol a tartalomkezelő rendszer mélyén hevert. Az egyik legismertebb amerikai hírmagazin honlapján jelent meg. Címe volt, bemutatta a szerző életrajzát és a Newsweek Opinion közösségi média csatornáin keresztül is népszerűsítették. A román lapok gyorsan felfigyeltek rá, és elkezdték vitatni az abban szereplő érveket. Aztán hirtelen eltűnt.

Az a magyarázat, hogy egy ilyen cikket egyszerűen „véletlenül” tettek közzé, alapos vizsgálatot érdemel. Egy véleménycikk közzététele általában több különálló szerkesztői munkafázist foglal magában: beküldés, szerkesztés, címadás, szerzői életrajz beillesztése, webes közzététel és gyakran a közösségi médián keresztüli terjesztés mind szükséges a munkavégzés során. És a szerző egyik lépést sem végezheti el. Mindezek a szakaszok lezajlottak, tehát pontosan miben állt a véletlen? A cikket soha nem hagyták jóvá? A szerzőt nem ellenőrizték kellőképpen? A szerkesztők csak a közzététel után emeltek kifogást az érvek ellen? Vagy talán történt valami, amikor a cikk politikai figyelmet keltett Romániában? Ezek olyan jogos kérdések, amelyekre a Newsweeknek választ kell(ene) adnia.”

Ebben az ügyben, amely a modern Románia egyik legrobbanásveszélyesebb politikai témáját érinti, a külső nyomással kapcsolatos kérdések vizsgálat nélküli elutasítása felelőtlenség lenne. A visszavonás rendkívüli gyorsasága, a cikk témájának politikai érzékenységével párosulva, elkerülhetetlenül felveti a kérdést: vajon a Newsweek nyomás alá került-e a közzététel után? És ha nyomást gyakoroltak rájuk, egy másik kérdés is elkerülhetetlenül felmerül: ki gyakorolta azt?

A Călin Georgescu körül kialakult vita már régóta nem csupán egy szokványos román belpolitikai csatározás. A 2024-es román elnökválasztás érvénytelenítése, Georgescu ezt követő kizárása a 2025-ös választási küzdelemből, valamint a külföldi beavatkozást övező szélesebb körű eszmecsere nemzetközi figyelmet keltett, és egymással versengő narratívákat eredményezett a demokráciáról, a szuverenitásról és a politikai legitimitásról. Ráadásul Romániában hónapok óta kormányválság van, amit pont Georgescu és George Simion próbál kihasználni a hatalom megszerzése érdekében.

A törölt Newsweek-véleménycikk közvetlenül kapcsolódott ehhez a vitához. Érvelése megkérdőjelezte a Georgescut övező általánosan elfogadott politikai álláspontot, és kifejezetten felszólította az Egyesült Államokat, hogy avatkozzon be Romániában a demokratikus elvek védelmében. Az, hogy ki és mennyire ért egyet ezzel az érveléssel, irreleváns a Newsweeket érintő alapvető kérdés szempontjából.

❓Miért volt egy politikai vélemény egyik nap még elég elfogadható ahhoz, hogy megjelenjen, másnap viszont már annyira elfogadhatatlan, hogy törölni kellett?

A válasz jelentősége messze túlmutat Călin Georgescu ügyén. A szerkesztőségeknek teljes jogában áll van kijavítani a hibákat; jogukban áll visszavonni a hamis információkat tartalmazó cikkeket; jogukban áll megszüntetni a kapcsolatot azokkal a szerzőkkel, akik hamisan állítják be magukat. A szabad sajtó számára azonban elengedhetetlen az átláthatóság. Ha a Newsweek konkrét ténybeli problémát fedezett fel a cikkben, azt meg kellett volna neveznie, vagy ha – tegyük fel – a szerző referenciái voltak hamisak, a lapnak ezt kellett volna közölnie.

A kérdés különösen súlyos, mert az írást nem egy hetekig tartó vizsgálat vagy egy nyilvánvaló ténybeli hamisítás felfedezése után távolították el. Szinte azonnal eltűnt, miután Romániában kérdéseket kezdtek feltenni vele kapcsolatban.

Ha a Newsweek önállóan arra a következtetésre jutott, hogy a cikk megsértette a saját szerkesztési elveit, akkor részletes helyesbítést vagy szerkesztői megjegyzést kellene közzétennie, amelyben megmagyarázza a döntést. Ezt követelné a szokásos szerkesztői elszámoltathatóság. A cikk titkos eltávolítása, miközben csupán annyi magyarázatot adnak rá, hogy tévedésből jelent meg, egészen más dolog. Ez cenzúra látszatát kelti, még akkor is, ha a cenzúra nem volt szándékos. Egy olyan kiadvány esetében, amelynek több évtizedes története és nemzetközi hírneve van, mint a Newsweeknek, már ennek a látszata is aggasztó.

Ironikus módon a cikk törlése éppen azt eredményezheti, hogy sokkal többen olvasnak róla, mint amennyien egyébként tettek volna. Az írás másolatai, kivonatai, fordításai és hivatkozásai már az eredeti eltűnése előtt is keringtek. A Newsweek saját közösségi médiás promóciója bizonyította, hogy a cikket hivatalos Newsweek-véleménycikként tették közzé. Az internet ritkán felejt. Egy politikailag érzékeny írás eltávolítása nem szünteti meg az érvelést. Csak átalakítja a történetet. Tegnap a sztori az volt, amit a Newsweek Călin Georgescuról közölt, ma viszont az a sztori, hogy miért távolította el a Newsweek. És ez a második sztori jóval károsabbnak bizonyulhat.

Mármost van nekem egy olyan gyanúm – ne játsszuk tovább az álnaivat –, miszerint könnyen választ lehet adni a kérdésekre. Nyomás valóban volt, csak nem külső, hanem belső. A Newsweek szerkesztőségén belülről. Ennek a valamikori világlapnak a véleményrovata már évek óta a lehető legrosszabb hírű, úgy járnak ki-be ott az orosz ügynökök és propagandisták, mintha terasz volna a moszkvai Gorkij parkban, 2022 decemberében például két ismert, amerikai állampolgárságú orosz propagandista – David H. Rundell és Michael Gfoeller – egyenesen azt jósolták meg ebben a rovatban, hogy Szurovikin 2023 februárjára már Kijev kapujában fog állni. Valahogy nem ért oda. De ez csak egy a sok példából: a lap züllése nem is ekkor kezdődött, hanem még a kétezres években, mára sikerült teljesen elveszíteniük a szavahihetőségüket.

Nem érdemes keresni Dennis Portmant, nem létezik: ez vagy egy orosz propagandistának, vagy a szerkesztőség egyik munkatársának az álneve, azért is kapták le olyan fénysebességgel az írást, mert nem tudtak volna hamarjában életművet kreálni egy üres név mögé. Inkább eltüntették, nincs, nem is volt, ne is tessék kérdezősködni. Oroszos módszer. A szerkesztőség, és személy szerint a főszerkesztő vastagon felelős az ügyért – de hát ki gondolta volna, hogy egy világszerte megjelenő lapot el is olvasnak?

Az egyetlen valódi kérdés az, hogy miért pont most kellett ezt eljátszani. Valószínűleg kezd komolyra fordulni Georgescu ügye. Az Agerpres hírügynökség szerint augusztus hatodikán a román Legfelsőbb Bíróság elutasította a beterjesztett fellebbezéseket, és elrendelte az érdemi tárgyalás megkezdését abban az perben, amelyben a korábbi államelnökjelöltet, Călin Georgescut és Horațiu Potra zsoldoscsoportját alkotmányos rend elleni cselekményekkel vádolják.

Ez esetben „más az ügy akusztikája”, ha a bíróság úgy hiszi – a Newsweek, tehát egy (volt) világlap alapján –, hogy az Egyesült Államok kész akár még be is avatkozni a vádlottak érdekében. Holott az Egyesült Államoknak kisebb gondja is nagyobb ennél.

Tehát az írás megjelenésének indoka világos, amint az is, hogy a szerző nem létezik. Lehet szó egyébként orosz befolyásról is Georgescu érdekében, amit a lap segítségével amerikai befolyásnak álcáztak volna: körülbelül ennyi történt.

Mindig azt szoktam mondani, hogy az újságírónak is, a lapnak is a hitele a tőkéje: ha az elvész, vége a dalnak.

A Newsweeek ezt a hitelt kezdi végleg elveszíteni. Érdekelne, hány lukas kopejkáért vállalták ezt a kutyakomédiát, amiben teljesen lejáratták magukat. Nincs már nekik se hitelük, se tőkéjük.

Így jártak.

A Newsweek lett a világsajtó Origója.

A szó magyar értelmében.

Forrás: Huppa.hu