INTERJÚ / ESSZÉ

Sürgető feladat a parlamenti pluralizmus helyreállítása egy mielőbb megalkotandó arányos választási rendszerrel, amely megakadályozza, hogy a következő kormányzó többség egyben alkotmányozó hatalommal is rendelkezzen.

Amikor az ember a kezébe vesz egy nyomtatott újságot, belépőjegyet vált egy olyan tartalomvilágba, amelyről nem tudja előre, mi van benne. Olyan kérdésekhez, témákhoz jut el, amelyekkel nem azért találkozik, mert különösebben érdeklik, és rájuk kattintott.

Orbán nem jöhet vissza többé, nem azért, mert megtiltják neki, hanem mert nem úgy ment el, hogy visszajöhessen: ő nem választási vereséget szenvedett, hanem politikailag megsemmisült. Mindent elveszített. A múltban rekedt. Rendszerét elnyelte a föld.

A hazai baloldalnak Kéthly Anna elejtett fáklyáját kell újra magasba emelnie. Csakis egy radikálisan antikommunista baloldal nyerheti vissza a maga történelmi legitimitását, és töltheti be a munkások érdekképviseletének terén tátongó űrt a hazai társadalomfejlődésben.

Egy új, demokratikus Alkotmány tehát nem egyszerűen "visszaadja" azt, amit az elmúlt években elvettek a településektől, hanem a hálózati kor elvárásaihoz igazítva, a központi hatalom legerősebb fékeként és ellensúlyaként pozícionálja újra az önkormányzatokat.

Egy mondatban sikerül elintézni egy világszerte elismert matematikust, egy volt akadémiai elnököt és a magyar tudományos autonómia egyik legmocskosabb korszakának szereplőjét. Nincsenek érvek, nincsenek dokumentumok, nincs elemzés.

Sosem felejtem el, hogy Orbán Viktor az őcsényi panzióst meghurcolók mellé állt, mert lett volna szíve befogadni menekülteket. Hogy bosszút állt a Népszabadságon, amiért megírták róla az igazságot. Nem felejtem az aljas indokból meghurcolt civileket...