A HÉT50

Hallgatóságunk évről évre gyarapszik. Mintegy hétezer állandó hallgatónk van, de rajtuk kívül sok a vendéghallgató. A nagy érdeklődéssel fogadott rendezvényeinket meg kellett ismételnünk. Gondoskodunk az ingázókról is: kérésükre előadásainkat lakóhelyükön megismételjük.

Számos javaslat hangzott el. A leggyakoribb a tudományos rovat terjedelmének, (esetleg az irodalmi rovat rovására való) növelését illeti. Minthogy azonban ugyancsak a kérdőívek tanúsága szerint az irodalomrovat még mindig a népszerűbbek közé tartozik, szerkesztőségünk úgy véli, hogy a tudományos közírás iránti jogos igény fokozottabb kielégítését más úton kell keresnie.

1933 novemberében lépett be az Ekés Frontba dr. Petru Groza, volt miniszter, aki kezdettől fogva támogatta a mozgalmat. Miután rövidesen az Ekés Front elnökévé választották, Groza jelentősen hozzájárult a demokratikus és antifasiszta erők összefogásához.

Mert van egy féltve őrzött titkom, barátunk: az emberiség legnagyobb kincse nem a kőolaj, hanem az az egészen különös és csak embernek kijáró ajándéka a természetnek, hogy tudatában van és örülni tud a létének. Hogy azt, amit boldogságnak nevezünk, léte értelmének tartja.

Földes László... hát ő aztán egészen külön lap. Ő volt a bohém. Nagy és alapos tudása lévén, megengedhette magának. A diákok pedig egyenesen rajongtak érte a fesztelenségéért, abban a minden tekintetben feszes korban.

Az „alsóbb rétegek” felgyűlt és sokszor furcsa módon elszabaduló energiáinak, vágyainak ábrázolásában talál rá Sipos Domokos a saját hangjára. „Beszédes” egyéni sorsokat felszínre hozva alkotta sokat idézett, a kor legjobb színvonalán álló novelláit.

Több mint két évtized távolából felidéződnek emlékezetemben a húsz éve halott mester, Gaál Gábor tömör, az előző év irodalmi termését rendszeresen elemző, jelentőségét összefoglaló kritikai cikkei.

A krónikás egy pillanatra itt megáll. Gondolatban tiszteleg az előtt, akinek művét és tettét immár az idő vette villáira, Iosif Vulcan előtt, aki románul és magyarul is egyaránt a testvériség anyanyelvén szólt a világhoz és a jövőhöz.

Folytatnunk kell Nicolae Bălcescu, Kővári László, Gheorghe Barițiu, Szilágyi Sándor, Márki Sándor demokratikus műveit, Bitay Árpád s Veress Endre szorgos gyűjtőmunkáját, Victor Cherestesiu és I. Tóth Zoltán valamint élő fiatal utódaik korrajzait.