A HÉT50

Még ünnep előestéjén láttuk a hétfő délutáni magyar adásban Méhes György rövid tévéjátékát, amely terjedelmét és szerkezetét tekintve a színpadi egyfelvonásos, illetve a filmnovella rokonának tekinthető, azzal az újdonsággal, amit…

Ha a fejlődés folyamatának eredményét annak értékével, hatásosságával mérjük, akkor feltétlenül figyelem be kell vennünk azt is, hogy a főemlősök evolúciója uralkodó helyzetet biztosított az embernek – a legfejlettebb főemlősnek – a természetben.

A Hét előző és mostani száma – szerkesztőségi gyakorlatunkban szokatlan módon – kettős számozással jelent meg: ily módon igazodunk azokhoz a művelődési lapokhoz, amelyek – mint például a Contemporanul vagy…

A kolozsvári színház akkori stílusában nem is tudtak mit kezdeni vele. A századvég gondolkodó modernségével lépett színpadra kezdettől fogva, és évtizedekre volt szüksége – nem neki, hanem a színpadi és nézőtéri környezetnek –, hogy elfogadja ezt.

A „román Gorkij“ „mintha könnyekbe mártotta volna tollát“ (Amita Ray), „a nyomor, a lázadás, a remény rapszódiáját“ alkotta meg (André Wurmser), és „a vállain hordozza Sadoveanu és Rebreanu örökségét, továbbfejlesztve realizmusukat, humanista meggyőződésüket“ (Arthur Lundkvist).

Ez a sorskép – amidőn napjaink történelmének annyi aggasztó tünetét okozza a nemzeti egyenjogúság megoldatlansága a világon – különös jelentőségű. A testvériség határozza meg, hogy a romániai magyar irodalom forradalmi hagyományainkat őrzi és folytatja.

Mert a mai sajtóideál nem arra a kérdésre felel, talán sehol a világon, hogy „mi újság”, hanem arra, hogy mit akarnak beadni, bemesélni, bemagyarázni a nyájas olvasónak és nagyérdemű közönségnek erről meg arról a hírről, tényről, információról.

Kell lappolitika és laperkölcs, amely ezt biztosítja, engedi és célként ismeri fel. Laperkölcs. Új diszciplína. De az erkölcs úgy igaz, ha sok magatartásformában megvalósulva eljut azokhoz, akik a lapot magukénak vallják.

A mű mérhetetlenül több, mint a leírt sorok összessége, sőt több a Korunk, majd az Utunk általa szerkesztett évfolyamainál is. Ez az életmű: egy szellemi, írói magatartás, szint és igény értéket és mértéket teremtő, szét- és továbbsugárzó, vallató és vállalásra kötelező példája.

Rebreanu megjelenésével a realizmus üli diadalát a román irodalomban, eredeti színfolttal gazdagítva az európai regényírás összképét. Erre a teljesítményre jó ideje gyűjtötték az erőt a Dunának–Oltnak klasszikusai.