A HÉT50

Dallamaink csupa népdalfordulattal tündökölnek. Itt nincs többé szükség a legfeszültebb pontok kiemelésére. A feszültségből feszültségmentességbe csapott át zenénk. „Kromatikából diatónia, disszonanciából konszonancia lett”, állapítja meg Lendvai.

Egy mozgalmas korszak tevékeny szellemének minden gazdagsága kitárulkozik a régies írásmód ellenére is eléggé könnyen olvasható sorokból. Anyanyelvünk története feltárásában ő tette az első lépéseket, s szavainak szép használatát szintén az elsők között tekintette szívügyének.

Cseppet sem kívánom a halált, de ha már muszáj jönnie, jöjjön észrevétlenül, álom vagy gyaloglás közben és úgy, hogy megmaradjanak bennem a vidékeim. És ezekkel a vidékekkel menjek át a másvilágra, melyeket szorgalmas gyaloglásokkal gyűjtöttem össze.

Nagybánya meghasonlását éppen az váltotta ki, hogy az idősebb nemzedék eleve megvonta tőlük a bizalmat. A „neósok” megjelölés is azonnal pejoratív értelmet nyert. 1906 augusztus végén a nagybányai festők kollektív kiállítást rendeztek...

A romániai német elbeszélők kötete amellett, hogy élményszerű közelbe hozza a mai hazai német irodalmat, érdekes olvasmány, amely ismételten jelzi, hogy egymást jobban megismerni nemcsak szükséges, hanem érdemes is.

Váradi, pesti, pozsonyi utcaképek, hangulatos vidéki enteriőrök, a társasági és a társadalmi életet idéző montázsok, a váradi tűzvész leírása, a Frimont-palota több látószögből is földerengő rajza – nem elegendő ahhoz, hogy a regénynek nagy sodróereje legyen.

Ha okkal gondunk az ember környezetében megőrizni az egészségi-idegi egyensúlyát meghatározó természetet, éppoly gondunk kell hogy legyen nyelvi környezetében is megőrizni a gondolkodásának tisztaságát, folyamatosságát, árnyaltságát meghatározó nyelvi valóságot is.

Martin Bormann, a hitleri Németország második embere, akit 1946-ban a náci főbűnösök nürnbergi perében távollétében halálra ítéltek, feltételezhetően megkerült. Kivoltát csontváza, állkapcsa, hídja árulta el, és ezzel a Bormann-ügy lezárult.

az egyetemes művészet fejlődése a plein air naturalizmustól immár eljutott az első avantgarde izmusokig. S a fiataloknak volt bátorságuk, hogy korszakokat átugorva Gauguin, Cézanne vagy Matisse modorában festett képekkel jöjjenek haza.

A legjobb persze, ha rögtön helyesbítünk. Az említett „kis köz” ugyanis az egykori brassói Új utcát és az egykori Árvaház utcát köti össze, úgy a közepe táján, és a neve ősidőktől fogva „Sinor utca”, másként „Zsinór utca”, vagyis Schnurgasse.