VÉLEM ÉN

Azok árulózzák most Magyarország miniszterelnök-helyettesét, akik éveken keresztül elárulták a hazánkat és a magyarokat. Azok gyalázkodnak gyáván, akik tálcán kínálták fel országunkat idegeneknek, akik orosz hekkereket és idegen ügynököket hívtak segítségül”

Amikor az EU-támogatásoknak és a külső konjunktúrának köszönhetően lett volna lehetőség a kedvezőtlen folyamatok megfordítására, csupa olyasmi történt, ami súlyosbította a bajt. A Velencei-tónál a NER alatt 80 milliárd forintot öntöttek betonba...

Schadl György olyan, jogi végzettséggel rendelkező, ámde a végrehajtási területen járatlan jelentkezőknek intézte el a kinevezést, akik cserébe az újonnan nyitó végrehajtói irodáik osztalékának jelentős részét, gyakran 50, 75 vagy akár 100 százalékát is visszaosztották

Orbán Viktor már az első napokban a „nemzeti oldal” újjászervezéséről delirált, immár az ország kétharmadát zárva ki az általa képviselt nemzetből. Vicces, amikor a jobboldalt kívánja megmenteni egy kifejezetten jobboldali párttal és annak jobboldali vezetőjével szemben.

Más kérdés, hogy a volt államfő asszonnyal a munkaköri kapcsolaton túlmutató szoros emberi viszonyt ápoló Balog miként gyakorolhatott nyomást az ország első közjogi méltóságára. Ő volt Orbán évértékelő beszédeinek a ceremóniamestere is.

Történeteket mesélek. Ez a legfejlettebb készségem. A beszéd, a kommunikáció mindig fontos volt számomra. De ahogy idősebb lettem, rájöttem valamire: vannak dolgok, amelyeket a szavak önmagukban már nem tudnak helyettesíteni. Ilyen az érintés.

Komolyan vehető cégek és országok működtetői ezt úgy mondják: amortizáció. Magyarosabb szóval értékcsökkenés, bár a szakkifejezésben az a jó, hogy utal rá: idővel minden elpusztul. Egyébként is: miért adták el a franciák ezt a mozdonyt?

Ketyeg Aleksandar Vučić órája. A tizennegyedik éve hatalmon lévő szerb vezető szemmel láthatóan retteg és kapkod, maga is érzi, hogy megkezdődött a visszaszámlálás. A kérdés már csak az, meddig tart ez a vergődés, és milyen véget ér.

Az orbáni állam nem azért bukott meg, mert egyszer tetten érték, hanem mert bódulatában elfelejtette, hogy a valóságot nem lehet örökké propagandaplakátokkal eltakarni. Ez a morális és strukturális rothadás az, ami ellen a liberális gondolat küzdött.

Pár nappal Lengyelország lerohanása előtt érkezett Berlinbe, felajánlotta szolgálatait a náciknak. Így jutott mikrofonhoz ez a tehetségtelen, műveletlen, arrogáns nímand. Hivatásszerűen hazudott, uszított. Kapott érte pénzt, állampolgárságot, kitüntetést.