Egy műegyetemi oktatótól tanultam az alábbi igazságot: uraim, az alkatrész tudja legjobban a mechanikát, önök csak megpróbálják utánozni.
Pünkösdkor idén nem a Szentlélek, nem is a korcsma gőze lobbantott lángra egy mozdonyt a Kelenföldi pályaudvaron, hanem sokkal prózaibb ok: a fizikai törvényszerűségek semmibe vétele.
Tegnap délután megállt mellettem egy kék busz, tele utasokkal. A végén a motortér körül közelítette az ötven fokot a hőmérséklet. Vajon mikor gyullad ki, erre gondoltam. Mert lehet nagyokat mondani, hangzatosakat ígérni, a másikon ezt-amazt számon kérni, de egyet nem lehet: szembemenni a fizikai törvényekkel.
Komolyan vehető cégek és országok működtetői ezt úgy mondják: amortizáció. Magyarosabb szóval értékcsökkenés, bár a szakkifejezésben az a jó, hogy utal rá: idővel minden elpusztul. Egyébként is: miért adták el a franciák ezt a mozdonyt?
Jómagam hatvanhét éves vagyok. Amióta az eszemet tudom, olyan kormányaink voltak, amelyek nem akartak tudomást venni róla, hogy az amortizáció – is – fizikai törvény. Nem emlékszem olyan politikusra, aki fontosabbnak tartotta az őszinte beszédet a választói fülek simogatásánál. Bátor miniszter lenne, aki minden buszra, vonatra kiíratná, hogy az amortizáció adott fokán a kánikulában X százalék eséllyel törvényszerűen ki fog gyulladni; vagy teszem azt, hogy ha három órája meghaladja a külső hőmérséklet a 30 fokot, akkor a mozdony (busz) leáll.
Igaz, hogy mindig az előző miniszter, az előző kormány, az előző stb. a felelős azért, hogy most kigyulladt a végtelenségig leharcolt ez vagy az. Vajon jőni fog egy jobb kor, melyben azt mondja az aktuális kormány, hogy ezentúl komolyan veszik az amortizációt, és négy év múlva újabb, használhatóbb, biztonságosabb államot adnak át, mint amilyent átvettek?