Tuzson Bence volt igazságügyi miniszter az Országgyűlésben: „Mi mindig az emberek oldalán álltunk, nem fogjuk megengedni azt sem, hogy magukra hagyják az embereket. Senkinek nem szabad a bankok, a végrehajtók oldalára állni.” Azért a parlament nem csak gyönyörű, de igencsak erős épület. A kupolája meg pláne.
No, de hát hogy is van ez a senkinek nem szabad a végrehajtók oldalára állni a Fideszben? Völner Pállal meg Schadl Györggyel egyeztették a nemes eszmét?
Ismétlés a tudás anyja, meg hát oly rövid, napjaink gyorsuló belpolitikai világában pedig a közéleti élménycunamiban még rövidebb a választói emlékezet – frissítsük!
A Völner–Schadl-ügy egyik legfontosabb csapásvonala, hogy a vád szerint Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar korábbi elnöke korrupciós hálózatot épített ki, amelyen keresztül anyagi ellenszolgáltatásért cserébe önálló bírósági végrehajtói pozíciókat biztosított a hozzá forduló, lojális jelentkezőknek. A nyomozati anyagok szerint Schadl György olyan, jogi végzettséggel rendelkező, ámde a végrehajtási területen sokszor járatlan jelentkezőknek intézte el a kinevezést, akik cserébe az újonnan nyitó végrehajtói irodáik osztalékának jelentős részét, gyakran 50, 75 vagy akár 100 százalékát is visszaosztották, amíg a megbeszélt, alkalmanként százmilliós nagyságrendű „beszállási költséget” le nem törlesztették.
Remek elképzelés volt, csakhogy nem működhetett politikai háttértámasz nélkül – és itt jön képbe Völner Pál, aki ugyancsak a vád szerint az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkáraként összességében úgy 80 millió forintért biztosította a kormánypárti támogatást.
Néhány tételke ugyancsak a vádiratból:
M. Eszter: Csaknem 255 millió forintot adott át Schadlnek.
F. Miklós és Sz. Balázs: Közel 200-200 millió forintot fizettek vissza.
V. Levente: Több mint 100 millió forintot juttatott az osztalékából.
O. Ákos és N. Gábor: 78, illetve 42 millió forintot fizettek a pozícióért cserébe.
De azért ne szomorkodjunk például se M. Eszter, se F. Miklós (és persze a többiek) sanyarú végrehajtói sorsán, mert, hogy előbbi még így megschadladóztatva is hazavihetett három és fél évnyi működése során 172 millió, utóbbi három esztendő alatt 237 millió forintot. Megjegyzem: hát persze, hogy már megint a női munkavállalókkal lett kitolva! (A távolban felsír a Fidesz antigender tagozata.)
És akkor az álljunk az emberek oldalára Fidesz-módra.
Az áldozat 20 millió forint lakáshitelt vett fel, ám miután egy súlyos betegség miatt elvesztette a munkahelyét, elmaradt a törlesztéssel. Amikor a bank felmondta a hitelt, a tartozást eladta egy követeléskezelő cégnek – itt érkezett a Schadl-kommandó, a hálózat tagjai mindig fülest kaptak az izgalmasan profitábilis ügyekről, és felvásárolták a banki tartozást, ezzel ők lettek az eljárásban a hitelezők. A végrehajtó gondoskodott róla, hogy az ingatlan értékét vastagon a piaci ár alatt határozzák meg. És eljöve az online árverés napja, ahol persze bárki licitálhatna, csakhogy a Schadl-kommandó rendre elintézi, hogy egyetlen külsős se rúghasson labdába, vagy a licitidő lejárta előtt gyorsan lezárják a folyamatot, így az ugyancsak a hálózat tagja győztes nem ritkán a piaci ár feléért vagy még ennél is kevesebbért szerezheti meg a zsákmányt.
És a nem törlesztő család? (Tudod, aki mellé mindig odaáll a Fidesz és nem hagyja.) Nos, hát ők elvesztették az otthonukat – ez alap. De miért állt volna meg itt a fideszes gondoskodás, a végrehajtók nullára írták az ingatlan maradványértékét a végrehajtási költségekre hivatkozva, így a család, amely 20 millió forint hitelt vett fel a 70 millió forintot érő ingatlanra, egy árva fillér nélkül zárta a „bulikát”. És még ők jártak jól, akadnak, akik a mai napig fizetik az ekként elbukott ingóságuk, ingatlanuk miatti Schadl-sarcot. Csak gondoljunk bele: elveszett az önrészed, elveszett a házad, lakásod, földönfutó lettél, és még ki tudja, hány évig nyögöd a kisemmizésed törlesztőrészleteit.
Szóval a parlament nem csak gyönyörű, de igencsak erős épület, a kupolája meg pláne – azért a maradék Fidesz maradék frakciója vigyázhatna rá.
