VÉLEM ÉN

Orbán évértékelőjének azt a részét, amelyben a globális nagytőkét szidta, egyetlen betűnyi változtatás nélkül elmondhatta volna a magyar kommunisták bármelyik vezetője Rákosi Mátyástól Kádár Jánosig. A Shell már bőven létezett akkoriban, az Erste meg pláne...

Orbán Viktor 1998. április 9-én a következőket mondta az akkori Magyar Nemzetnek: „Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.”

Érdekes, hogy a háborúnak jóval inkább kitett lengyel gazdaság ugyan­ek­kor 3,6 százalékkal növekedett, és a cseh gazdaság is 2,5 százalékkal nőtt. Az utóbbi három évben a magyar gazdaság összesen 0,2 százalékos növekedésre volt csak képes, vagyis már három éve stagnál.

"Megbízhatatlan tranzitországnak neveztek, nyerészkedéssel, háborús haszonszerzéssel vádoltak bennünket. Az orosz olaj olcsónak tűnhet, de az ukrán nép elleni háború folytatását szolgálja. Az infrastruktúrát nem lehet egy nap alatt megváltoztani, a narrratívákat igen."

Az igazi gond Románia gazdasági elmaradottsága. A kormánynak szakemberek és a gazdasági szereplők bevonásával olyan reformintézkedéseket kellett volna meghoznia, amelyek élénkítik a gazdaságot, támogatják az oktatást és az egészségügyet.

Vannak olyan műhelyek, amelyeket a kormányzati hirdetések és az állami cégek (például az MVM és a Szerencsejáték Zrt) reklámjai mentettek meg a megszűnéstől. Akik ezt a látványos ellentmondást nem viselték el, óhatatlanul a politikai aktivitásba menekültek.

Kérdés, amit a ronggyá hülyített választó azért csak feltesz magában: azon kéne-e az agyamat jártatnom, hogy két férfi nem nyilvánosan mit csinál, vagy azon, hogy az ország kormánya éveken át eltűrte, hogy az állampolgárait egy cég tartósan mérgezze?

Az évértékelőn Orbánemlegeti Putyint. Talán el se jutott hozzá, milyen leleplezés történt Münchenben. "A putyinozás primitív és komolytalan"-védelmezi barátját és szövetségesét. Kifejti: a világban a szabadságra nem Putyin, hanem Brüsszel jelenti a veszélyt.

A kapitalizmus lényege nem a szabad piac (vagy a tervgazdálkodás), hiszen azok nélkül is elműködhet. A tőke lényege az értéktörvény, az átlagprofitráta állandó csökkenése, a mindig fokozódó kizsákmányolási ráta, a világ bővített felzabálása. A tőke valósága a globalitás

Csak remélni lehet, hogy a Trump-epizód valóban átmeneti jelenség az amerikai politikában. De aligha feledhető, hogy kétszer választották elnökké, vagyis az USA lakosságának nem kis része támogatja politikáját, ezért hasonló politikus megválasztása nem kizárható.