VÉLEM ÉN

Egyelőre azonban a Heti Hetes keresi a hangját. Nehéz helyzetben van, mert más hangvételt igényel a kormányváltás, mint a rendszerváltás. Márpedig nem dőlt még el, hogy voltaképpen melyiket is éljük meg. A régi hatalmat már nem, az újat még nem froclizhatják.

Nem tudom, emlékeznek-e rá, de másfél évvel ezelőtt parlamenti választások voltak Romániában. Azokat – igaz, relatív többséggel – a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte meg. Azóta a baloldali párt egy percet…

„Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Aki hajlandó felfogni a mondat tartalmát, annak nem kérdés: Sulyoknak mennie kell, nem testesíti meg a nemzet egységét.

A Kossuth rádió május 31-i Vers napról napra műsorában két költeményt úgy vezettek be, hogy szerzőjük „az erdélyi magyar írófejedelem, Wass Albert”. Jómagam úgy tudtam, ezzel a címmel eddig inkább Kemény Jánost szokták megtisztelni...

Talán érdemes lenne ugyanazzal a mércével mérni. Aki tizenhat éven át természetesnek tekintette a felülről vezérelt reformokat, annak különös szerénységgel kellene beszélnie arról, hogyan kellene kinéznie egy demokratikus oktatáspolitikai vitának.

A beteljesülés a választások után érkezett el: a Patrióta meginterjúvolta Orbán Viktort, és a kérdező egyszer csak arról érdeklődött, hogy milyen hibái voltak a NER-nek. A miniszterelnöknek a szeme se rebbent, és annyit válaszolt, hogy Paks kettő. Már hogy nem kezdték el időben.

Ebben a helyzetben a pártpolitizálás szerepe lassan a nullához közelít. A pártpolitikát most jó darabig Magyar Péter slimfit titán Facebook, Tik-tok stb. megjelenései fogják jelenteni, amelyek nyilván olyanok lesznek, amilyenek, de azoknak van súlya...

Épp azzal bizonyították: megérettek a távozásra, hogy nem mennek. „A parancsra tettem” ismert szlogenje helyett ők parancsra – nem teszik. Nem járulnak hozzá ahhoz, hogy helyreállhasson a közbizalom az elnöki funkcióban, a bíróságban, ügyészségben.

Ez a kísérlet fordulatot hozott a társas viselkedés megértésében: az előítélet többé nem feltétlenül korábbi tapasztalat, tanulás vagy verseny által generált, vagy irracionális, hanem normális kognitív, identitásképző reakció, stratégia.