A Magyar Hang cikke.

Sulyok Tamás megválasztása a parlamentben 2024. február 26-án (Fotó: Magyar Hang/Beliczay László)

Ezek az ébresztős szösszenetek elvben szűkszavúak. Remény szerint ütősek is, mint az első kávé. Akár be is fejezhetném most a címmel.

A napokban két minitüntetés is volt a várban, az egyik Sulyok Tamás lemondását követelte, a másik arra biztatta, maradjon. A menesztők az alaptörvényre hivatkoznak, a marasztalók szintén. Jól kifejezi ez a dilemmát: mi is szolgálná jobban a jövőnket, ha Sulyok menne, vagy ha maradna.

Az Alaptörvény inkriminált mondata (9. cikk): „Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Aki hajlandó felfogni a mondat tartalmát, annak nem kérdés: Sulyoknak mennie kell. Ugyanis nyilvánvalóan nem fejezi ki, nem testesíti meg a nemzet egységét.

Tavaly március 15-én Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos minőségében, ünnepi beszédben, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén jelentette ki, hogy kritikusai kiirtandó kártevő állatok (poloskák), „túl sok mindent éltek túl”, a nemzetből ki vannak közösítve („rajtuk van a skarlát betű”), sőt még tovább ment: „a pokolban külön bugyor várja őket”. Ilyen hangon saját nemzetbéliekről csak a történelem legsötétebb gazemberei beszéltek: Sztálin, Hitler, Mao, Pol Pot és hasonlók.

Sulyok Tamás hivatala (a Telex kérdésére) így nyilatkozott erről: „Az államfő politikusi beszédeket nem kommentál, csak akkor, ha az a társadalmi béke megbontására, és a nemzet megosztására szólítja fel az embereket. Itt ilyen nem történt”. De bizony nagyon is „ilyen történt”. Már 17-étől megkezdődtek az utcai atrocitások, Orbán hívei pultokat borítottak fel, tiszás aláírásgyűjtőket zaklattak, inzultáltak, és ami a legfontosabb: Orbán hívei azóta is várják, hogy vezérük végrehajtsa, amit beígért.

Ezt nem én mondom, maga Orbán Viktor kért bocsánatot a híveitől idén, amiért e tárgyban félmunkát végzett, viszont megígérte, hogy győzelme után kitakarít… Na ezt akadályozta meg 3,3 millió választó, és logikus következmény, hogy mostanra már a magyarok 67 százaléka szeretné, ha Sulyok Tamás lemondana.

Én nem értem, miért kell azt mantrázni, hogy ne legyen személyre szóló törvényalkotás. Ha egyszer nyilvánvaló népakarat Sulyok távozása, akkor miféle jogászkodó csűrcsavar akadályozza, hogy a népakarat ebben megvalósuljon? Nem kívánjuk elvenni Sulyok Tamásnak sem életét, sem vagyonát, nem minősítjük állatnak (poloskának), nem küldjük a pokolra, csupán alkalmatlannak minősítjük arra a posztra. Távozzék.

Nem kell ide semmiféle bizottság, sem velencei, sem brüsszeli, sem moszkvai, washingtoni vagy jeruzsálemi, ez szimpla magyar belügy. Sulyok Tamás nem fék, nem ellensúly, Sulyok Tamás bot a küllők között, mégpedig Orbán Viktor markában.

Én nem szeretnék olyan elnököt, akit csak a Tisza választ meg. Olyan elnököt szeretnék, akiben a társadalom minden oldala megbízik, akit pártszimpátiától függetlenül tisztelnek, tisztelünk. Aki kifejezi a nemzet egységét. Nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nincsen ilyen honfitársunk. Szerintem nem is egy van. Ha Sulyok átadja a helyét, mindnyájunknak jobb lesz.