Az „önmagával határos Magyarország” bonmot, amit Magyar Péter miniszterelnök mondott, nagyon szerencsétlen mondat volt. Több okból is.
Burkolt területi követelésként értelmezhető. Még akkor is, ha nem az.
A szomszédos országokban a magyar lakosság mindenütt kisebbségben van, több. szlovákiai településen például már alig beszélnek magyarul. Romániában a határ mentén vannak tiszta román falvak, a „Regátban”, azaz mélyen az országban, vagyis a határtól nagyon távol meg tiszta magyar települések.
Magyarország mai területe nem Trianon , hanem az 1947. évi Párizs környéki békék következménye, Horthynak és az általa kinevezett Szálasinak köszönhető. Történelmi tény, hogy adott volt a lehetőség a náci szövetségből való kiugrásra, sőt, arra is, hogy nem lép be az ország a háborúba, ám ez nem történt meg. Amikor a kugrás megtörtént, már késő volt, és út nyílt a borzalom felé.
Ne feledkezzünk meg a magyar szupremácia (felsőbbrendűség) mítoszáról: „kása nem étel, tót nem ember”, „szőröstalpú oláhok”, de a Orbán-rezsim vad ukránellenessége is ide sorolható. Nem véletlen az sem, hogy Jellačić bán, aki az 1848/49-es szabadságharc ellen harcolt, horvát nemzeti hős.
A mondat tehát felelőtlen volt és humortalan. Mert azokat a nacionalistákat, aki eddig mellette voltak, nem befolyásolta, viszont azokat, akik ellene, nem győzte meg semmiről. Emellett kifejezetten ártott a szomszédi kapcsolatoknak, amelyeket Magyar kormánya a V4 felélesztésével, sőt bővítésével erősíteni akar.
Tudjuk be ezt politkai gyakorlatlanságnak.
Mindenesetre, ismétlem, hiba volt. Nem lesz könnyű helyrehozni.
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. június 5-én.