VÉLEM ÉN

Az interjúból kiderül, hogy először őt is próbálták megvesztegetni: feleségének zsíros szinekúra-állást ajánlottak, de ő ezt visszautasította. Majd két miniszter is leült vele, hogy "beszéljenek a fejével", de ez sem vezetett eredményre. Ezt követték a maffiamódszerek...

Ez jutott eszembe, amikor halottam Ilie Bolojan lemondatott, ideiglenes kormányfő nyilatkozatát, miután tárgyalt Eugen Tomac miniszterelnökjelölttel, aki ismertette kormányalakítási terveit, amennyiben bizalmat kapna egy parlamenti többségtől.

A búcsúzó rezsim propagandistái most a „poloska-kormány” ellen uszítják híveiket. Orbán Viktor azzal próbál lelket önteni maradék híveibe, hogy kormányzása „Magyarország utolsó száz évének legsikeresebb korszaka volt”, ami több mint vitatható.

Szombaton a szélsőjobb legjelesebbei mutogatták a nemi szervüket a miniszterelnöknek, egy bő tíz évvel ezelőtti szlogent elővéve (migránsok !), vasárnap az általa kiválasztott bábok mellett tüntetve. Minderről, egyelőre csak egy szó jut eszembe: szánalmas…

Budapest ismét része akar lenni az európai főáramnak, olyan országként, amely tudja, hol vannak az érdekei: a nyugati szövetségi rendszerben. Az európai lelkesedés ellenére a bizalom visszaszerzése nem lesz gyors. Magyarország azonban újra Európában keresi a helyét.

Egyelőre azonban a Heti Hetes keresi a hangját. Nehéz helyzetben van, mert más hangvételt igényel a kormányváltás, mint a rendszerváltás. Márpedig nem dőlt még el, hogy voltaképpen melyiket is éljük meg. A régi hatalmat már nem, az újat még nem froclizhatják.

Nem tudom, emlékeznek-e rá, de másfél évvel ezelőtt parlamenti választások voltak Romániában. Azokat – igaz, relatív többséggel – a Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte meg. Azóta a baloldali párt egy percet…

„Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” Aki hajlandó felfogni a mondat tartalmát, annak nem kérdés: Sulyoknak mennie kell, nem testesíti meg a nemzet egységét.

A Kossuth rádió május 31-i Vers napról napra műsorában két költeményt úgy vezettek be, hogy szerzőjük „az erdélyi magyar írófejedelem, Wass Albert”. Jómagam úgy tudtam, ezzel a címmel eddig inkább Kemény Jánost szokták megtisztelni...

Talán érdemes lenne ugyanazzal a mércével mérni. Aki tizenhat éven át természetesnek tekintette a felülről vezérelt reformokat, annak különös szerénységgel kellene beszélnie arról, hogyan kellene kinéznie egy demokratikus oktatáspolitikai vitának.