Fotó: képernyőkép a parlamenti közvetítésből)
Magyarország jelenleg talán legnézettebb műsora a parlamenti ülések közvetítése, az „abszolút filmszínház”. Hogy polgártársaink mindig, minden körülmények között követik az újabb és újabb epizódokat, az szó szerint értendő: a minap a Thaly Kálmán utcában hallottam, ahogy egy járókelő telefonjából visít Takács Péter, hétfőn pedig a ráckevei HÉV-en láttam, hogy hárman is az országgyűlésben zajló eseményeket követik a telefonjukon, ahelyett, hogy elmerülnének a Millennium telep megállót körülvevő varázslatos világban.
Így aztán most alighanem meghatározó témája lesz a nyilvánosságnak, hogy akkor most videózott-e a Parlamentben a Jászság Orson Wellese, Pócs János, vagy csak üzenetet olvasott-e a telefonján? Kínosan hosszú percek mennek el majd elemzőműsorokban azt firtatva, hogy jogos volt-e Magyar Péternek idegbajt kapni a fideszesek személyes érintettség okán való felszólalásán? És igaza van-e a miniszterelnöknek akkor, amikor arra kéri Forsthoffer Ágnest, hogy hozza vissza a Kossuth térre azokat a milliós bírságokat, amiknek a felülvizsgálatával látványos gesztust gyakorolt a házelnök?
Igen, mindez tényleg lejátszódott a magyar parlamentben és nem, nem megúszásra játszom, amikor nem válaszolok a saját magam által feltett kérdésekre. Ugyanis hiába lesz ez valószínűleg az abszolút filmszínház legnézettebb epizódja (a Jóbarátokat is többen nézték, mint a Drótot, pedig…), de attól még közel sem lesz a leghasznosabb. Sőt kifejezetten rossz, hogy ezek a kicsinyes hisztirohamok a műsor részét képzik.
A felelősség kiporciózásában viszont szívesen részt veszek: e tekintetben bizony Magyar Péteré nagyobb, mint Pócs Jánosé. Vagy bármelyik másik ellenzéki képviselőé, aki sértődötten szót kér, amikor a kormányfő szónoklataiban osztályfőnökként teremti le őt elmúlt tizenhat éves teljesítményéért, vagy viselt dolgaiért. A minden értelemben értendő egyszerűség kedvéért maradjunk Pócsnál. Ki ő? Egy parlamentbe szuszakolt, bukott politikus, aki mandátumát kizárólag annak köszönheti, hogy valami fura okból kifolyólag egészen népszerűnek számít egy éppen szubkultúrává töpörödő közegben. Következésképpen minden osztálybohócot idéző, idétlen gesztusa őt és politikai családját minősíti.
Ellenben mikor Magyar Péter mindezekre kirohanásokkal és nagyjelenetekkel reagál, akkor beemeli a kormányzás abszolút filmszínházába ezeket a trashjeleneteket. Nincs olyan állapotban ma az ország, aminek a rendbetételével megbízták a választók Magyar Pétert, hogy ezeket a kicsinyes játszmákat a politika részévé tehesse, hiába kecsegtetnek jutalomjátékkal. Rövid távon persze sok lájk érkezik arra, hogy faképnél hagyja Pócsot Magyar, kabinetje és a Tisza-frakció, de a kormányzásának milyenségét az határozza majd meg, hogy mennyire tud alakítani a valóságon. Márpedig 2026 Magyarországának hétköznapjaira sokkal jobban ráférnek a dolgos és értő változtatások, mint a közérthető, drámai alakítások.