VÉLEM ÉN

Pelé? Ügynök. Maradona? Ügynök – bár az „Isten keze” fedőnév kissé hivalkodó. Puskás? Nyilvánvalóan ügynök: normális balláb nem lő úgy. Michael Jordan? Senki sem marad ennyi ideig a levegőben külső finanszírozás nélkül. Roger Federer? Túlságosan elegáns.

Szóval Ábrahám Róbert elment az Ultrahang Plusz stúdiójába, hogy elmondja, miért állt bele a Tisza-kormány minisztereibe, és miért nincs azzal semmi gond, sőt. A két megszólalása, mindennemű kiegészítés nélkül tökéletes publicisztika...

Perverziókat sem támogatunk, sem rejtegetünk.... Egy levegővel ennyike lenne. Az a rossz hírem van, űrispán asszony, hogy ez a szín foglalt. Épp kétharmaddal kormányoz. Mi marad akkor? Hogy fideszesek voltunk, de már megbántuk? Akkor van még egy rossz hírem...

2019-ben sok városban választottak az emberek ellenzéki polgármestert. A többnyire ellenzéki pártokhoz tartozó új polgármesterek azonban mintha összebeszéltek volna, nem viszonozták a győzelmükben jelentős szerepet játszó portálók segítségét.

Azon se kellene csodálkozni, hogy a Fideszben teljes a fejetlenség. A totális káosz nem a vereség után tört ki, hanem attól a perctől kezdve, hogy Magyar Péter megjelent a színen. Az utóbbi években Orbán Viktorral se működött a Fidesz, most nélküle se működik.

Ilyen szellemi színvonal mellett kellene eltöltenie ezt a hátralévő időt. Úgy, hogy Magyar egy sokkal intenzívebb, és állandó jelenlétet igénylő parlamenti munkát vezetett be, ahol ugyan sokkal több idő és feladat jut az ellenzék számára, de több megaláztatás is...

La Nacha jelentős alak lett a kriminológia történetében: őt tekintik az első modern mexikói drogkartell értelmi szerzőjének. Lefizette a hatóságokat, és nem pusztán azért, hogy szemet hunyjanak. Megvásárolta az irányításukat is. Ez volt a döntő dobása

A felelősség kiporciózásában viszont szívesen részt veszek: e tekintetben bizony Magyar Péteré nagyobb, mint Pócs Jánosé. Vagy bármelyik másik ellenzéki képviselőé, aki sértődötten szót kér, amikor a kormányfő szónoklataiban osztályfőnökként teremti le őt...

Egyelőre felmentést adok. Elcsendesítem magamban a kilencvenes éveket, Antallt, Horváth Balázst, de Németh Miklóst vagy Pozsgay Imrét is. A kulturált politikai közbeszéd meghatározatlan időre felfüggesztetett… Bizony így van ez, ha tetszik, ha nem.

Nem azért bánik bárki is tisztelettel a másikkal, mert az szerinte tiszteletre méltó, hanem mert ő maga tiszteletteljes, a tisztelet ugyanis nem valakinek, hanem valakiről szól. Enélkül nincs közös ország, és kozös jövö sem lehet.