VÉLEM ÉN

Nyugdíjas újságíróként, mint aki már többféle történelmi korszakban élte meg az alárendelt, majd felszabadult, majd ismét alárendelt sajtó időszakait, fájdalommal tapasztalom, miként vesztette el ezen a tájon a sajtó „negyedik hatalmi, ág” szerepét

Biztos, hogy lesz itt valami, amivel sem az ügyészség, sem a bíróság nem tud majd mit kezdeni. Ez pedig az a félelemmennyiség és a hazugságáradat, amiről Balásy Gyula látványosan nem akar tudomást venni, sem a mostani szipogós, sem a korábbi felvágós interjújában.

"Balásy Gyula kommunikációs vállalkozót arra kényszerítik, bármiféle bírói, ügyészi, védői intézkedés nélkül, hogy a Parlament által még meg sem választott miniszterelnök házi tévéjében mondjon le pityeregve a teljes céges és magánvagyonáról.”

Egy Nobel-díjas holokausztíró, a magyar próza és dráma egyik legnagyobb élő teljesítménye, valamint a késő huszadik századi magyar líra egyik legerősebb, legszabadabb hangja. Mi köti össze őket Takaró szemében? A mondat minősége? A poétikai újítás? A kánon tágítása?

Azt hittem, hogy ez olyan, mint a Richter-skálán a tízes földrengés: csak elméletben létezik. Amint ennyi erő nem képes felszabadulni a tektonikus lemezek közül, úgy ekkora gátlástalanság sincs a NER világában. De pár hete már neve is van a jelenségnek: NKA-botrány.

Tizenhat év alatt hozzászoktunk egy rendszerhez, ahol a „nemzeti tőkésosztály” úgy működik, mint a kis gömböc: mindent felszív, ami az útjába kerül, majd amikor szükséges, visszacsorgat valamennyit oda, ahol épp szüksége van rá a főnöknek.

A héten újabb politikai zseni, Dopeman is hozzátette a maga megfejtését: Orbán Viktor elhízott, ezzel oda lett a versenyképesség. De abban talán igaza lehet Dopemannek, hogy nem ismerték fel időben a „Magyar Péter-jelenséget”...

Ha valóban a rendszer legfontosabb kultúrkorifeusainak háta mögött utalták ki a milliárdokat, akkor az Orbán-rendszer még korruptabb és alávalóbb, mint ahogy eddig gondoltuk. De akkor is az, ha az NKA érintett bizottsága mégis tudott a lenyúlásról.

Ötvennégy gyerek. Négy és tizenkét év közöttiek. Ott feküdtek a jeges sárban, mintha csak kidobott csomagok lettek volna. A teherautó addigra már eltűnt a sötétben. Aznap reggel szakították el őket az anyjuktól. Az anyákat egy másik táborba vitték.

Ember ezeket megbocsátani nem tudja. Egy országot, egy népet, egy nemzetet visszavetni az ázsiai középkorba, annak legocsmányabb diktatúráját látványosan kiszolgálni, egy leigázásra, mi több,kiirtásra szánt népbe belerúgni, csak hogy tessék a hódítóknak...