VÉLEM ÉN

A pártérdek egy normális országban nem keresztezhetné az ország érdekeit. Ha a Fidesz miatt akár egyetlen euró is veszélybe kerül, nehéz lesz azt mondani, hogy Magyar Pétert akarták gyengíteni. A számlát nem a miniszterelnök, hanem Magyarország fizetné ki.

Azért mondom, hogy remény, mert ha valamikor így volt, talán ma is lehet így. Végül is csak egy hangoskönyvön múlik. Én folyamatosan elég határozott véleményeket közlök a világról, noha már azt is mondták nekem, hogy általában érződik szövegeimen az árnyalásnak legalább az igénye. De nekem sem árt, ha szóba elegyedem egy angol védőügyvéddel. Sőt.

Nem tartozik a szamaritánus családjához, népéhez, vallási közösségéhez. Mégis megáll mellette. Talán ez a szolidaritás egyik legtömörebb meghatározása: nem azért segítek rajtad, mert közénk tartozol; azért tartozol közénk, mert ember vagy.

1969. január 16-án egy Jan Palach nevű történelem-közgazdaságtan szakos egyetemi hallgató felgyújtotta magát a prágai Vencel téren, tiltakozásul Csehszlováka hitleri típusú megszállása ellen, amelyet a Varsói Szerződés csapatai hajtottak végre...

Egy újságíró és a kávéházi polgárok gondoskodtak arról, hogy a szólásmondás szájról szájra szálljon, és terjedés közben elnyerje a végső formáját. Majd valamivel több mint két évtizeddel később más formában bukkant föl. A parlamentből nemzetgyűlés lett...

Ha jól értem, azt szeretnék, hogy ne írjak és beszéljek magyarul. Mellé bónuszként dögöljek is meg. Szép, emberi álláspont: a mai magyar FB-felhasználó ugyanazt akarja, mint az 1986-os román nacionalista Securitate-tiszt, és az 1944-es SS-legény.

Az üzemi és biztonsági területeken a fényképezés és a videózás szigorúan tilos nemzetbiztonsági és ipari okokból. Magyar egy jó szkafanderes felvételért Magyarország egyetlen atomerőművét kitette a terroristák és az ipari kémek elé.

ILyen a fejlődési ütemben néhány év, és ebben is végképp maguk mögé utasítanak minket, embereket. A következő években minden társadalomnak hatalmas változásokkal kell szembenéznie, amit a mesterséges intelligencia és a robotizáció jelent majd.

Ha ezer évig élnénk, akkor sem jutna ilyen nagyszerű gondolat az eszünkbe. Biztosan azért nem, mert nem vagyunk annyira fékezhetetlen agyvelejűek, mint Menczer Tamás, és nem tudunk annyira árnyaltan fogalmazni, mint Deutsch „Ennyi” Tamás.

Van a politikai kommunikációnak egy különös, ritkán tanulmányozott válfaja: amikor a kommunikátor nem az ellenfelét gyengíti, hanem módszeresen a saját oldalát teszi nevetségessé. Havasi Bertalan mintha ennek az irányzatnak kívánna iskolát alapítani.