VÉLEM ÉN

Ez a két könyv alapjaiban változtatta meg a létezéssel kapcsolatos eddigi fölfogásomat. Mindenki számára érthető módon magyaráz el olyasmiket, amik szinte triviálisnak mondhatók, mégsem gondolunk rájuk a hétköznapi küzdelmeink során.

Egész szerkesztőségek működtek, ahol senki sem tudta leírni Szolzsenyicin nevét. Ahol úgy tudták, hogy Martin Luther King indította el a reformációt. Odáig terjedt a képességetek, hogy a címekbe beleírjátok: lehullt a lepel, koppant a koporsószeg...

Az uniós költségvetés évtizedek óta támogatja kontinensünk fenntartható és inkluzív növekedését a mezőgazdaságba, régióinkba, a kutatásba, valamint a zöld és digitális átállásba irányuló beruházások révén. Ez a jövőben is így lesz.

Lengyelország már korábban felismerte, az orosz fenyegetés mellett a korábbi katonai modell nem tartható fenn. Varsó hatalmas ütemben vásárol harckocsikat, tüzérségi rendszereket, repülőgépeket és légvédelmi eszközöket, miközben bővíti haderejét.

Akár erős ellenszélben is lehetséges választást nyerni ezeknek a rejtett helyi energiáknak a felszabadításával, mederbe terelésével. Arról viszont még nincs tapasztalat, hogy hasznosítható-e ez az energiamennyiség a kormányzati hatékonyság növelésében.

Azt is régóta tudjuk, hogy minden meccs addig tart, amíg őorbánsága azt meg nem nyeri. Személy szerint nagyon örülök, hogy ennyire ragaszkodik a hatalomhoz, mert ez garantálja, hogy ő és udvaroncai előbb-utóbb eltűnnek a süllyesztőben.

Szóval hitleri tempó – orosz hagyomány. Mit is vesztettek 1968 óta? Amihez hozzányúltak, mindent. A teljes Varsó Szerződést és KGST-t, a teljes Szovjetuniót, Afganisztánt, Szíriát, és most épp Ukrajnát. Akié az erő, azé az igazság? Hát nem.

Semmi meglepő nincs abban, hogy Kövér László nem fogadta az alelnök kézfogását. A Fidesz egyik legbetegebb pszichopatájáról közismert, hogy senkit nem vesz emberszámba, aki nem a saját bűnbandájához tartozik. Ez egyben az összes politikai teljesítménye is.

Orbán Viktor úgy köszöntötte augusztus 20-át: „voltunk, vagyunk, leszünk”. Ez a Szálasi-mozgalom egyik kedvelt jelmondata volt. Koós Kálmán az 1950-es években e címmel írta meg nyilas szemszögből Magyarország 20. századi történetét és a nagy nyilas álmot. 

Hősünk érzékeny lelkülete megkímélte a szintén „gyomorideg alapon” fungáló kollégáit két heti nyugtalankodástól. A jelenlegi zavaros helyzetben, amúgy is kétséges lenne a „nyugtalankodási pótlék” bevezetése az alkotmánybírák számára.