Van, aki szerint Dubček „javíthatatlan álmodozó” volt talán azt is hozzátennék, hogy „sokat ugrált”.
Mint Rákóczi, Kossuth, Nagy Imre. De ne menjünk olyan messze: mint Jan Žižka ((1360–1424) a husziták vezetője, Josef Václav Frič (1829–1890, Karel Sladkovský (1823–1880) Karel Sabina) (1813– 1877) –a prágai felkelés vezéralakjai, vagy Dubček társai, mint Oldřich Černík, Josef Smrkovský František Kriegel, Zdeněk Mlynář és mások…
Magával ragadó az az aljasság, ahogy szovjet katonák egyszerre csak berontottak a pártvezetés, azaz a KSČ Központi Bizottsága Elnökségének (Předsednictvo ÚV KSČ) ülésére és elhurcolták annak tagjait.
Milyen alapon? Milyen jogon? Az erősebb jogán. Hitleráj volt ez, bizony.
Illetve nem. Csak az a típus. Az a szovjet/orosz imperializmus, amely máig úgy érzi, hogy egyfelől minél nagyobb egy ország, annál jobb (ami persze kapitális marhaság, de erről Luxemburgtól kezdve Dánián át Hollandiáig mindent meg lehet kérdezni), másfelől az erőszak kultusza, amely kifejezetten hitleri, de persze nem új, hiszen a Római Birodalom is erre épült (és Mussolini is ezt követte, külsőségekben) míg össze nem omlott saját súlya alatt, akárcsak a Szovjetunó nevű gyarmatbirodalom.
Szóval hitleri tempó – orosz hagyomány. Mit is vesztettek 1968 óta? Amihez hozzányúltak, mindent. A teljes Varsó Szerződést és KGST-t, a teljes Szovjetuniót, Afganisztánt, Szíriát, és most épp Ukrajnát.
Akié az erő, azé az igazság? Hát nem.
Mint VI. György mondta 1939-ben. le kell számolni ezzel az ocsmány hittel. Épp itt az ideje.
A szerző facebook-bejegyzése 2026. augusztus 25-én.
