Nézegetem, naponta hány embert tiltok le. Sokat. Az egyik felét románozásért, a másik felét zsidózásért.
Akkor vegyük azt, hogy nekem alsó hangon. átlaggal számolva havonta olyan kétmillió olvasóm van. Ez az anyagi helyzetemen nem javít, de hogy úgy mondjam, ad egy tartást. Ha ebből letiltok négyezret: nem hinném, hogy hiányoznánk egymásnak. De ha tízezret tiltok le, az sem látszik meg az eredményen.
Márpedig aki aljas és becstelen, azt én bizony le fogom tiltani. És ha csak két olvasóm lenne összesen, s abból az egyik ilyen lenne, akkor is így tennék.
Aki zsidózik, azt nem is kell minősítenem, minősíti ő saját magát. De ezt NEM TŰRÖM, és akinek ez nem tetszik, jobb, ha magától nem olvas.
Aki azonban románozik, azzal kapcsolatban érdekes dolog jutott eszembe.
Engem, ugye, tizenhat és tizenkilenc éves korom között viszonylag gyakran megvertek a váradi Securitaten azért, mert nem csak magyarul beszéltem, hanem magyarul is írtam. Jó, hát olyasmiket, amiket az ember kamaszkorában ír: de magyarul (érdekes módon magyarul értő román barátaim is szerették).
A románozókat szerintem soha nem verték meg azért, mert magyarul beszéltek vagy írtak.
Ezzel szemben ők most azt szeretnék, amit az 1980-as évek Securitatéja: hogy ne beszéljek és írjak magyarul.
Mondjuk a szekusok is sokat büdös zsidóztak.
Hát tehetek én a származásomról vagy az anyanyelvemről? Baszknak mégsem születhettem Nagyvárad közepén, mondjuk Jupiter hitében.
Tehát, ha jól értem, ők azt szeretnék, hogy ne írjak és beszéljek magyarul. Mellé bónuszként dögöljek is meg. Szép, emberi álláspont: a mai magyar FB-felhasználó ugyanazt akarja, mint az 1986-os román nacionalista Securitate-tiszt, és az 1944-es SS-legény.
Értem én, értem. De hol magyar ez?
A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 20-án.
