Mióta április 12. a magyar nemzet Trianyonnya – copyright by Tóth Elizabeth, lánykori nevén „Magyar Valóság” – kezdem érteni, Fábry Sándor szerint miért Beethoven a zene Mozartja. Bár ez utóbbi mégiscsak vicc volt, de a Fidesz roncsainak logikája így működik, annyira, hogy már kísérletet, de legalábbis javaslatot tettek az ország feldarabolására. Merthogy minél rosszabb, annál jobb.
Legyünk tárgyilagosak: a javaslatot nem „Trianyonnya” Elizabeth tette, ő inkább csak mintegy elindítója, szellemi édesanyja az eszmének, és csak részben: maga a javaslat a Minden Szó című valamiben jelent meg, ami már máskor is eljátszott Magyarország ilyen vagy amolyan módon való megcsonkításának és átalakításának gondolatával, jóllehet ultrafideszes orbánumról van szó, sőt, valóságos máig harcoló japán alakulatról, de hát ők így hazafiak.
Mindenesetre ahogy elnézem, Trianonból nem csak bőségesen el vagyunk látva, de mintha túltermelési válság is közeledne.
A Minden Szó korábbi bravúrjairól átfogóan beszámolni lehetetlen volna, nincs nap, hogy ne közölnének valami lehetetlenséget a neotrágár-hiperaktivista sajtóirányzat jegyében (annak ellenére, hogy tudomásom szerint az Orbán-rezsim tizenhat éve alatt egy vas állami dotációt nem kaptak, de hát van, aki pénzért csinálta, az profi volt, és van, aki szerelemből, az meg amatőr), inkább csak a Magyarország területével kapcsolatos korábbi megnyilvánulásaikat mutatom be, mielőtt rátérek a mostani agymenésükre.
Eddig leginkább Debrecennel voltak megakadva. 2019. október 14-én például Karácsony Gergely választási győzelme miatt népszavazást kezdeményeztek arról, hogy Budapest helyett Debrecen legyen az ország fővárosa. Ez érdekes ötlet volt, ugyanis az érintett megyeszékhelyen erről senkit sem kérdeztek, de mindenesetre nagyon szöget üthetett a főszerkesztő fejébe (azon most nem merengek, hogy hányan követhetik el ezt a munkát nem igénylő valamit, mert már kötötték az ebet a karóhoz, hogy egy embernél igenis többen vannak), mert a javaslatot megismételték 2022-ben, 2023-ban, 2024-ben és 2026-ban is. Most a 2023-as felhívásukat idézem, csupán a széphangzás mián.
„Ez a hitvány szar, Európa legócskább főpolgármestere nagyon magabiztos. Szerinte 2024-ben is győzni fog és ráadásul nagyobb aránnyal, mint 2019-ben. A legdurvább, hogy ez tényleg bekövetkezhet, ugyanis Budapesten annyi agyhalott idióta él, hogy arra nincsenek szavak. Ha ezeknek jó a szaros, koszos, mocskos, hugyos, hajléktalanos, szemetes, gazos, méhlegelős, garázs-darazsas, rovarhoteles őrültség, Kamu Geri karós főváros, akkor sok sikert, elvtársak, sorvadjon el Budapest. Ideje lenne Debrecent kinevezni Magyarország új fővárosának! Volt már rá példa.”
Amondó volnék, már akkor ideje lett volna átnevezni ezt a médiumot „Bájligeti édelgésekre”, hogy méltó címet viseljen az a fentebb stíl, amit nap mint nap bemutatnak, sőt, mintegy a védjegyükké vált. Idén, a választások után, május 9-én nagy bánatukban azt találták ki – írtam is róla ezeken a hasábokon – miszerint kiszakítják a jobb sorsra érdemes Debrecent Magyarország területéből, ott autonóm városállamot alapítanak, saját, fideszes jogrenddel, törvényekkel, hatóságokkal, és ezt vegye a kormány egy kedves, békés ajánlatnak, mert nem az utcai vérontást szorgalmazzák ehelyett. Akárhányan is vannak, míg nincsenek nukleáris fegyvereik, nehezen lehet komolyan venni az ilyesmit. Mellesleg Debrecenben is nagy többséggel győzött idén a Tisza, szóval nem tudom, hogy a lakosságnak azon többsége, akiknek nem tetszene a fideszes városállam, mihez kezdjen magával, nekik fel is Csút, le is Csút? A grandiózus terv azonban valamiért mégsem valósult meg.
Ez jó is, mert tegnap a Minden Szó túllépett a Debrecen-fixáción, felemelte fejét és messzebb tekintett: most már egész Magyarország felosztására vetette a szemét. Lássuk, hogyan fogalmazták ezt meg.
„Itt az ideje felosztani Magyarországot, ezekkel úgysincs soha kiegyezés – Íme a tervünk!
Szemmel láthatóan a két oldal között nem lesz kiegyezés. A konfliktusok elkerülésére, egy esetleges polgárháború kirobbanásának megakadályozására pedig van egy tisztességes ötletünk. Íme. Teljesen békés és nyugalmas ötlet.
Osszuk fel Magyarországot két részre! Tiszásokkal úgysem tud meglenni egy rendes, nemzetben gondolkodó, jobboldali ember. Önálló közigazgatási rendszer, önálló minisztériumok és jogrendszer, karhatalom, stb, mindkét oldalon. Az egyik állampolgárnak a másik területen való tartózkodásához ideiglenes tartózkodási engedély adható ki. Ilyen egyszerű. Vihetik a tiszások a libsi Budapestet, ami amúgy is egy igazi kis szarfészek, ott aztán azt csinálnak, amit akarnak. Mi majd valamelyik nyugati, Fideszes városba helyezzük át, a lényeg, hogy a nemzetben gondolkodók fővárosa ne a vörös Budapesten legyen.
Aki idővel megunja a tisza kormányzását, az kérvényezheti a „fideszes” állampolgárságot és esküt tesz a Szent Koronára, visszaút a tiszához már nincs. Lakhat továbbra is a kék (bűnös) övezetben, de a narancs feltételeinek, a Szent Korona jogrendje alá tartozna immár. Így, szépen, lassan a tisza teljesen elapadna, a végül csak a Rovar maradna egyedül, mint a 20 tisza párttaggal.
Ennyi, szerintünk ez egy jó megoldás, az ország nyugati része így (legalább) továbbra is tudna prosperálni, fejlődni, Orbán Viktor vezetésével, keleten pedig úgy vergődik Poloska, ahogy akar.”
Nos, kezdjük azzal, hogy már megint polgárháborúval fenyegetőznek, ami igen kedves tőlük, csak éppen törvénybe ütközik. Sőt, a gyakorlatban sem hinném, hogy kivitelezhető volna széleskörű támogatottság híján, és most a széles kört nem arra a háromszáztól háromezer főig terjedő embercsoportra értem, amely a választások óta tartott fideszes rendezvényeken meg szokott jelenni. Ez így üres és ostoba fenyegetőzés.
Az ötlet pedig méltó az elemi iskola alsóbb osztályaihoz. Akkor is méltó volt, amikor korábban kevésbé (sőt, legkevésbé) jelentős ellenzékiek vetettek fel hasonló ötleteket, bár nekik becsületükre legyen mondva, hogy sosem gondolták komolyan a dolgot: hallottam ilyen eszmefuttatásokat, de mindig asztal mellett, és a sokadik pohár után. Javaslat szintjén fel sem merült Magyarország gyakorlati felosztása náluk.
A terv földrajzi része külön érdekes. Az ötletgazda (akit majdnem gazduramnak neveztem magamban emiatt) kifejezetten Nyugat-Magyarországot igényli, az általa mellékelt térkép szerint Esztergom ebbe beleesik, Budapest nem (hiszen kis, libsi szarfészek), Cegléd határváros lenne, tőle délre pedig nyílegyenesen szalad a limes Kelebiáig.
Nyilván jobban szeretnék az ország gazdagabb, jobban prosperáló felét, csakhogy ha ránézünk a 2026. április 12-i választási térképre, azt látjuk, hogy az elcsatolni kívánt térség területén összesen négy választókörzetben győzött a Fidesz, míg a Tiszának meghagyni kívántban hat (vagy hét) ilyen akad. Az összes többiben – itt is, ott is – bizony veszített a volt kormánypárt. Szóval, mivel a lakosság nem pártolná ezt az orbitális baromságot, igen komoly akadályokba ütközne a kivitelezése.
Maximum lakosságcserével lenne ez megoldható, és már itt is állunk a belső Trianon kapujában: ha tehát valaki Tolnában lakik, de nem Fideszes (amint egész Tolna megye a Fidesz ellen szavazott), az költözzön át Csongrádba, Csanádba, Hajdú-Biharba, csak ott ne maradjon, illetve ha mégis marad, kelljen esküt tennie az új államra? Már bocsánat, de az ilyesmi kikényszerítéséhez az első világháború végén nagyon komoly katonai erő kellett, és akkor sem született kielégítő megoldás.
Akinek háza van, hagyja ott, ha egy élet munkája fekszik benne, akkor is? És a földbirtokkal mi lesz, államosítják majd a Szent Korona nevében és szétosztják a beköltöző, feltehetően igen kevesek között? A munkahelyet is oda kell hagyni, nincs mese, ennek a kis pseudo-államocskának a kedvéért?
Akkor ott van a kétféle állampolgárság, a tartózkodási engedély, de leginkább a kettős törvénykezés kérdése. Gazduram (most már így hagyom) felvetése szerint lakhat valaki a „kék (bűnös)” övezetben, de ha esküt tett a „narancssárgáknak”, az ő törvényeik szerint kell élnie. Ahol a törvények ütköznek vagy más konfliktus lép fel, ott a fideszes elveket kell követnie. És tessék mondani, adózni hol fog? Itt, ott, amott vagy mindenhol? A határ egyben vámhatárt is jelent? Ez tökéletesen megsemmisítené még azt a keveset is, ami a magyar gazdaságból megmaradt és úgy-ahogy működik. Megszakadnának az ellátási vonalak, megszűnne a feldolgozó ipar is, a mezőgazdaság nem tudná eladni a terményeket. Nem prosperitás köszöntene be, hanem éhínség és nyomor, de legalább mindkét oldalon.
Végül vegyük a rendszer problémáját. Mit is ír gazduram? „Önálló közigazgatási rendszer, önálló minisztériumok és jogrendszer, karhatalom stb., mindkét oldalon.” Tekintetbe véve, hogy ez mind nagyon sok emberi erőforrást igényel – főként a karhatalom –, ennek betartása azt jelentené, hogy mindkét államalakulatban a mostani arányokhoz képest kétszer, de talán háromszor is több kellene legyen a közalkalmazott. Az iskolarendszert, a tömegközlekedést és az egészségügyet még ki is hagyta különben. Rendben van, de ki tartaná el ezt az embertömeget, miféle produktív szféra? Milyen vállalkozói és munkavállalói réteg adójából fizetnék őket? Mi lenne a közellátással? Hogyan biztosítanák? Helyileg? Aki termel, eszik, aki nem termel, éhen marad? Akkor a közalkalmazottaknak, de a rendőröknek, katonáknak, tanároknak, sőt, még az orvosoknak is felkopik az álluk.
Egyáltalán, kivihetetlen az egész, azt mondhatnánk rá, hogy egy gyűlölettől megbomlott elme agymenése, játék, nem több, nem kell komolyan venni – de sajnos ez a játék igenis veszélyes.
Gazduram ugyanis – szellemi képességeit tekintve kötve hiszem, hogy egyedül és saját magától – feltalálta a magyar Donbásszt. Vagy Transznisztriát. Míg azonban Moldova bizonyítottan életképes állam Transznisztria nélkül is, Magyarország két részre szakadása sokkal de sokkal nagyobb érvágást jelentene magának a lakosságnak, mint Ukrajna számára a donyecki és luhanszki szeparatizmus, hiszen szó szerint lehetetlenné tenné a megélhetést a mai magyar állam területén. Gazduram „népköztársasága” (még ha az államforma hivatalosan nem is ez volna) egyáltalán nem magyar eszme, láttunk már ilyent – akármibe le merném fogadni, hogy az első állam, amelyik elismerné, az Oroszországi Föderáció volna, mely azután döntő befolyást is szerezne fölötte.
Láttunk már ilyent. Így kezdték Abháziában, Moldovában, Ukrajnában is.
Most nálunk is megpróbálják – de bolond az, aki elhiszi, hogy ez magyar belügy volna.
Azon viszont érdemes elgondolkodnunk, mit jelenthet a „Trianon” szó azoknak, akik ugyan nyakra-főre hivatkoznak az akkori egyezményre, de a még meglévő országot is szétszaggatnák hatalomvágyukban és orbánista lojalitásukban.
De nem kis szerepet játszhat a szándékaikban az oroszbarátság és a moszkvai befolyás is. Gyanús ám, hogy a Lubjankáról fűtik az ő kazánjukat.
Ezek a gazduramék és Elizabethék feltalálták az ön-Trianont és most a megvalósításán dolgoznak.
Ne hagyjuk.
Forrás: Forgókínpad
