A választás óta sorra dőlnek ki a csontvázak a különféle minisztériumok szekrényeiből, s a nemrég még Szijártó Péter vezette Külügyminisztérium élen jár a furcsaságokban. Nemcsak a volt miniszter és néhány vezető munkatársának gyakori és költséges utazásaira derült fény, hanem arra is, ahogyan a sajtótájékoztatóikat megszervezték. Számos olyan eset volt ugyanis, amikor valódi újságírók helyett egyedül a Magyar Távirati Iroda gondosan idomított munkatársa lehetett jelen, a terem többi székén pedig – kötelező jelleggel – a minisztérium kivezényelt emberei ültek.

A furcsaságok azonban már évekkel korábban elkezdődtek. 2017 augusztusában például „Augusztus 20. kommunikációs üzenetek” címmel rövid szösszenettel segített az Orbán-kormány eligazodni a külképviseleteknek, hogy ünnepi beszédeikben mire helyezzék a hangsúlyt. A külképviseletek számára melegen ajánlott üzenet így hangzott: „Választás előtt állunk: Szent István Magyarországa és a Soros-terv között”.

Ha ezer évig élnénk, akkor sem jutna ilyen nagyszerű gondolat az eszünkbe. Biztosan azért nem, mert nem vagyunk annyira fékezhetetlen agyvelejűek, mint Menczer Tamás, és nem tudunk annyira árnyaltan fogalmazni, mint Deutsch „Ennyi” Tamás. Pedig, kis odafigyeléssel könnyen belátható, hogy erre is gondolni kellett volna, vagyis, érdemes volna összehasonlítani Soros Györgyöt Szent Istvánnal. Ha másért nem, hát azért, hogy lássuk, mekkora különbség van a két ember között.

Tényleg, csak vázlatosan, a teljesség igénye nélkül:

Szent István gyorsabb volt száz gáton, mint Soros György, négyszáz vegyesen jobb volt a bukófordulója, s több fekvőtámaszt tudott lenyomni, mint a magyar származású amerikai milliárdos, arról nem is szólva, hogy távolugrásban is kenterbe verte.

Államalapító királyunk szebben ejtette a zöngés hangzókat és a fenékküszöbről is sokkal többet tudott, mint a Fidesz vezetőinek egykori jótevője.

Szent István Sorosnál több prímszámot tudott fejből felsorolni, és fel sem merült benne, hogy az általa elvégzett munkákért túlárazott számlákat küldjön a megrendelőnek.

Számos alkalommal feljegyezték, amikor a villamoson átadta az ülőhelyét egy idős embernek, vagy áldott állapotban lévő nőnek, míg Soros Györggyel kapcsolatban hiába is kutatnánk hasonló cselekedet után.

Szent István már gyerekként is megette a spenótot, míg Sorosról köztudott, hogy válogatós volt. Szent István evés előtt mindig megmosta a kezét, míg Soros Györgyről ez nem mondható el. Szent István zsebre tett kézzel is messzebbre tudta köpni a szotyola héját, mint Soros György.

Szent István több tonna követ küldött a paksi fenékküszöb kialakításához, mint Soros, ráadásul nem várta meg a miniszterelnök felszólítását, hanem, bár nem volt a nemzeti tőkésosztály tagja, önként és dalolva tett eleget hazafias kötelességének.

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 20-án.