A HÉT50

Már Enzensberger bevezetőjének címe is – Az ellenforradalom önarcképe – figyelmeztetés: olvasó, ne keresd a továbbiakban sem a szerző képzelőerejének fordulatait, sem szerkeszteni tudásának erejét, se leíróképességét, párbeszédtechnikáját, ez nem csalás, nem ámítás, a tárgy maga vall önmagáról...

1796 őszén az enyedi kollégiumban Benkő Ferenc professzor irányításával folyt az újonnan létesülő ásványtani és régiségtani gyűjtemény rendezése, amíg „az új kollé­giumban a kis auditóriumon belül” az ajtó felé fel lehetett tenni ezt a feliratot: „Raritatum et rerum naturalium Museum, a ritkaságoknak és természeti dolgoknak museuma vagy gyűjteményes háza”.

Dosztojevszkij nem olvasható érdektelenül, természete kizárja a tények háborítatlan tudomásulvételét, cselekvő, polémikus olvasót feltételez, aki azonnal helyesel és helyte­lenít, elfogad és visszautasít. A gyötrődő válaszkereséseire adott szenve­délyes pro és kontra állásfoglalással lehetünk Dosztojevszkij méltó olva­sói.

.Húszéves Erdős Imre Pál, amikor 1936 szeptemberében Mariska néniről portrét készített. Akkor még nem gondolta, hogy ez lesz Ady Lőrincné utolsó arcképe, s azt sem, hogy egy év múlva az Ünnep című lap Nagy Dániel cikkével s ezzel a portréval búcsúzik a 80. évében Budapesten hirtelen elhunyt özvegytől.

Amikor tehát azt mondjuk: a film az idő felett korlátlan hatalommal rendelkezik, ez azt jelenti, hogy a néző időérzékelését teljesen megsemmisítve, anihilálva, képes annak helyére egy saját időt tenni, saját időképzetet megteremteni.

Örvendetes feladat az önéletírás első kötetéről szólva megemlítenem, mennyire érvényesülnek benne Kacsó Sándor jellemének és vérmérsékleté­nek személyes tapasztalatból ismert, rokonszenves vonásai.