Huszár Sándor: Naplólapok 35.

– Ide figyelj: én ezt a feljelentést a szemétbe dobom. Megtette. Merthogy ő olyan kegyes. – De te menj a szerkesztőségbe és mondd meg annak a Walternek, hogy ne énekeljen semmit. Érted? Semmit az ég világon!

Huszár Sándor: Naplólapok 34.

Megállapodások is születtek. Így például A Hét vásárhelyi szerkesztője az Új Élet egyik szobájában kap íróasztalt, fiókostul; ugyanakkor – ha kávéosztás ténye forog fenn –, A Hét munkatársa is jogosult kávéfogyasztásra.

Huszár Sándor: Naplólapok 33.

Ez is egyszerű: Ceauşescu a pártaparátusra alapítja a hatalmát. Az aparátus zöme – főleg a végrehajtó rész – szellemileg, erkölcsileg tudatosan szelektált értéktelen népség, amelynek mégis hatalmas vagyona van, amihez élete árán is ragaszkodik: Ceauşescu bizalma.

Huszár Sándor: Naplólapok 32.

Mi az, hogy romániai magyar közélet? Ez egy szeparatista szempont. Különben is az egész vezércikk idegen a mi pártunktól. Mitől egyoldalú az ún. magyar közélet és ez kit érdekel? Miért pont ezt idézem (a testvériséget) Ceausescutól, miért nem azt, hogy a nemzeti kérdés végleg megoldódott?!

Huszár Sándor: Naplólapok 31.

Hetek óta ostromlom Fazekas János miniszterelnök-helyettest, hogy juttasson be Ion Gheorge Maurer miniszterelnökhöz. Gondoltam, elmegyek hozzá s elmondom, hogy Hajdú Győző miként áztatta el Földest. De mindenekelőtt azt, hogy milyen nagy szükség volna Földesre, az ő alapos elméleti ismereteire...

Bo Widerberg: Joe Hill emléke

Joe Hill kivégzése előestéjén vetette papírra, válaszként egy új­ságíró szokványos kérdésére: „Ho­gyan kíván hagyakozni?” Joe Hill így válaszolt: „Nincs egyebem, mint a testem. Azt akarom, hogy elham­vasszanak és hamvaimat a szélbe szórják, hogy belőlük beteg növé­nyek erőt merítsenek.”

Szász János: Ezt olvastam (34)

A stiláris kézállás, kettős-szaltó, a bukfenc és lábujjhegyen táncolás helyett okkal alakult ki a min­dennapi járást kifejező stílus, mert megváltozott az élet történelmi színtere, megváltoztak a színtere­ken fellépő szereplők, lelki reakcióik és fizikai gesztusaik

Lőrinczi László: Rocco Scotellaro szülőföldjén

"Mert véghetetlen / az idő pusztulása / s a hajnal mindig új / mindig új." Eltettem a füzetemet, körülnéztem a határtalan dé­li tartományon, és hirtelen, először ezen a hosszú úton, belém nyilallott, hogy milyen messzire, az isten háta mögé kerültem.

Balogh Edgár: Nyelvművelésünk új szakasza előtt

Ahány magyar sza­kos tanárunk, ahány magyar szer­zőnk és előadónk, szerkesztőnk és színészünk, dramaturgunk van, annyi támpontra tehetünk szert, ha a nyelvtani szabályosság, helyesírási tökély, tiszta kiejtés, közérthető fo­galmazás és érzékletes stílus érvé­nyesítését vesszük tervbe

Rácz Győző: Nyílt levél A Hét szerkesztői­nek

Huszár Sándor jogos büszkességgel említette, hogy tudományrovatotok nemzetiségi kultúránkban majdnemhogy hézagpótló szerepre vállalkozott, hogy külső munkatársaitoknak majdnem fele „valamely tudományág művelője”, hogy nem egy szerzőt a tudományos ismeretterjesztés terén is ti avattatok.