A HÉT50

A mi szurkolóink szeretete ma­jomszeretet. Sohasem hallottam még, hogy valaki süteményre hívta volna meg a focistát, vagy nyak­kendőt vett volna neki ajándékba – vendéglőbe, sörre, borra, konyak­ra igenis hívják.

A thalidomid-katasztrófa szomorú „tömegkísér­lete” ugyanis többek között egy dön­tő, elvi fontosságú tényre hívta fel a figyelmet: arra, hogy az anyai szer­vezetre nézve egyébként hatástalan, sőt pozitív hatású gyógyszer nagy­mértékben károsíthatja az embrió ki­alakulóban levő szervezetét.

Az is jellemző, hogy Voznyeszenszkij színpadi előadássá rendez­te verseit, itt is Majakovszkij példája az indíték, hiszen ő vitte föl a színpadra a verset, de még a cirkusz porondjától sem viszolygott.

A Világszervezet ma a tudományokat a társadalmi lét egyre fontosabbá váló tényezőiként iktatja programjába, akárcsak folyóirata, az Impact, amely tudomány és társadalom kölcsönhatását tűzi napirendre.

A gondolkodó nem hallgattatta el benne a költőt. Nemcsak azért, mert szellemét vonzzák, foglalkoztatják a test és a lélek szenvedélyei, mindaz, ami az érzetekben feltárul előttünk, de azért is, mert ez mindenekelőtt valóság számára, amelynek súlyát lehetetlen tagadnia.

Korrigálom, amit eddig írtam. – A kezemben kegyetlen radír van. Tűz-tornyában egy vak isten ül fenn – azt olvassa, amit kitöröltem. (Korrekció) Hatvanötödik születésnapjának előestéjén verseskönyveit otthonos mozdulattal lapozgatva magam…