VÉLEM ÉN

Mindazoknak, akik a személye iránti érzéseiktől függetlenül hajlanak a körülmények áldozataként tekinteni Sulyok Tamásra, és az „így járhat mindenki” mondatot morzsolgatják magukban, saját korábbi gondolataimmal szeretnék üzenni.

A jó játékos tudja, hogy először a magasan fekvő köveket célszerű eltávolítani, hogy hozzájussunk az alattuk lévőkhöz, ugyanakkor az is vesztő stratégia, ha a széleket nem göngyölítjük fel, mert akkor a középen maradt kövek megközelíthetetlenekké válnak.

Nagyon sötét kor volt az, az első lejegyzett homéroszi eposzok jóval később bukkantak fel, de mi van, tényleg, ha Homérosz hatalmas tehetségű rhapszódoszként – egyszerűen megszerkesztette, sőt, meg is írta az egész anyagot? Ez magyarázná a színek hiányát...

S ha a tanárideált T. M. magyar- és B. V. román-, illetve C. E. angoltanárnőnk, T. J. fizikatanárunk és K. I. matektanárnőnk testesíti meg, a kilenc-tizenkettedik teljes négy évének „kegyelmi pillanatát” ma is a szolcsvai csillagos éjszaka dagadó boldogságérzete sűríti magába…

Ha hozzávesszük, hogy a 2-3 ezer kisnyugdíjasnak sikerült a nyári hőhullámban a Várhegy tetejére szervezni a forradalmat, érdemi hangosítás, kivetítő nélkül, úgy, hogy a színpadtól távolabb a fiatal demokrata kisöregek végig Magyar Péter arcát nézhetteék egy molinón...

Épp szegény Áder idézte fel a tételt, mi is szoktuk citálni: „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására.” Csak az a kár, hogy a demonstráció szervezői és szónokai közül többen támaszai és részesei voltak Orbánék kizárólagos hatalmának.

Mondjad, George fiam, mi a probléma?, szól elkomoruló arccal az Úr. Nos hát, Uram, azt kérdeznénk tőled tisztelettel és alázattal, körülményeskedik váratlanul Best, izé, az lenne a kérdés, hogy hol a labda? Kis csend lesz, mintha angyal kuncogna fel a bejáratnál.

Neki még egyszer sem sikerült kifognia a nagy halat; nem a halakat fárasztotta, hanem bennünket. Most sem sikerült nagyot alkotnia, noha a hajdani beszédírói csapata a segítségére lehetett. De ne legyünk igazságtalanok: a helyzet sem kínálta a nagy fogást.

Persze Trump részéről egy kézfogásból nem következik stratégiai szövetség. (...) Magyar Péter első csúcsa azt jelezte, hogy Magyarországot újra szívesen látják a körben. A következő évek döntik el, ez több volt-e egyszeri diplomáciai jóindulatnál.

Lehetett volna ezen a korszakon túljutni más módszerrel is, például folyamatos átalakítással, hogy a hallgató sokk nélkül figyeljen fel a változásra, és vegye észre, hogy a Kossuth (meg az M1) már nem hazudik hivatalból, igyekszik valós tájékoztatást adni az embereknek.