Helyzet van. Az új tulajdonos még nem nyilatkozott, de a patinás napilap főszerkesztőjét már leváltotta. A láthatáron egy hetilap körvonalai rajzolódnak ki, a papírra nyomtatott napilapnak vége. Ez tragikus az elbocsátott újságírók miatt. Minden együttérzésem az övék, az új változat azonban kevesebb munkatársat igényel. Nem föltétlenül tragédia viszont az olvasók szempontjából. Kihalófélben ugyanis a szakik nemzedéke.

Ahol lakom, a két lépcsőházban 51 lakás található. Körülbelül százan élünk bennük, hozzávetőlegesen 80 újságolvasásra alkalmas felnőtt. Én voltam a Népszava egyetlen előfizetője. Amikor kiolvastam az újságot, a hatodik emeletről leballagtam a negyedikre, és elhelyeztem a mérnök barátom ajtaját védő vasrácsok közé. Amidőn ő is elolvasta a Népszavát, lement az első emeletre, és átadta a példányt közös barátunknak, egy másik mérnöknek. Száz fővárosi polgárból három Népszava-olvasó egy közismerten baloldali-liberális kerületben. Tavaly meghalt mindkét mérnök, az egyik 88, a másik 86 éves korában.

Néhány évvel fiatalabb vagyok náluk, de egy szembetegség miatt már nem vagyok képes kiolvasni az újságból a betűket. Két éve mondtam le a Népszava előfizetését. Azóta az online változatot olvasom, mert ott felnagyíthatóak a betűk. Azt már nem éltem meg veszteségként, hogy tavaly a Miniszterelnöki Kabinetiroda megszüntette az állami és kormányzati hirdetések közlését a Népszavában. Olvastam olyan véleményt, miszerint e hirdetések ellenértéke tette ki a kiadóhivali bevételek felét. De olvastam olyat is, hogy meghaladták a bevételek 70 százalékát is.

A számokból kiolvasható: az Orbán-kormány anyagi támogatásának köszönhető, hogy a Népszava a NER része volt. Legalábbis 2016, a Népszabadság kivéreztetése óta. A kormányzat arra törekedett, hogy kordában tartsa az ellenzéki sajtót. Ha nem sikerült, akkor megszüntette – mint a Népszabadságot. Dokumentumok híján egyelőre nehéz eldönteni, vajon a hatalmon lévők kezdeményezték-e azokat a fránya hirdetéseket, mint ahogy a bejegyzésem utáni összeállításban egy Rogán-idézet ezt sejteti. Vagy a Népszabadság sorsát elkerülni szándékozó Népszava élt-e a kínálkozó lehetőséggel, amelyet egyébként a Médianapló blogban gyakran bíráltam.

Mentségemre szóljon, hogy árnyaltabban próbáltam fogalmazni, mint akik csak alkalmilag foglalkoztak a Népszava sorsával. Érdemes megkülönböztetni az állami és a kormányzati hirdetéseket. Azzal nincs különösebb gond, hogy az állami cégek közül a Szerencsejáték és a Magyar Villamos Művek az ellenzéki napilapban hirdették a szolgáltatásaikat. Elvégre mindkét cég abban érdekelt, hogy ne csak a kormánypárti szavazók totózzanak-lottózzanak, ne csak ők használják a villanyáramot. Az igazi problémát a kormányzati hirdetések jelentették. Különösen az országgyűlési választások előtti kampányban.

Olyan hirdetések jelentek meg, amelyek tévhitekbe, rémhírekbe, karaktergyilkosságokba torkolltak. Ennél is kínosabb, hogy gyökeresen mást sugalltak, mint a Népszava cikkei. A kormányzati propagandakampány termékei szembe kerültek a baloldali napilap tartalmával, és ezt még a legkevésbé iskolázott olvasó is észrevette. Nem értek egyet azokkal, akik azért tekintik a Népszavát a NER részének, mert a kormányzattól fogadott el közpénzt. Az állami cégek funkcionális hirdetései médiapolitikailag az enyhébb vétség kategóriájába tartoznak. Orbánék fügefalevél-projektjéhez tartoztak, amennyiben a plurális nyilvánosság látszatát keltették.

A kormányzati kommunikáció érdesebbik, otrombább, propagandisztikus formája már súlyosabb vétek. Nemcsak az olvasókat zavarta, hanem a munkatársakat is. Erről a bejegyzésem utáni idézetcsokorban Herczeg Szonja kiborulása árulkodik. Nem várta meg, hogy a szerkesztőségi karcsúsodás jegyében váljanak meg tőle, önérzetesen ő maga mondott fel. Az a benyomásom, hogy a patinás napilap vezetői olyan alkuba mentek bele, mely óhatatlanul kikezdte az ellenzéki újság függetlenségét. A helyzet iróniája, hogy ha nem alkudnak meg a hatalmon lévőkkel, akkor a legutóbb évtizedet aligha élte volna túl a Népszava.

Utólag persze már nem védekezhetnek azzal, hogy nem tudták, mire megy a játék. Felcsúti Péter fészbukos posztjából kiderül, hogy gyerekkori barátja, a főszerkesztő az első perctől kezdve fölismerte a helyzetben rejlő erkölcsi ellentmondást. Ezzel magyarázható, hogy a címben megfogalmazott kérdésre a válaszom: a Népszava a NER része volt, de nem a szerves része. Inkább áldozat, mint haszonélvező. Talán új tulajdonossal, új főszerkesztővel és immár hetilapként piacképesebb lesz.                         

Tíz mondat a Népszaváról

Semmi kifogásunk az ellen, hogy mondjuk hirdetéseket helyezzünk el a Népszavában, ha mondjuk a Népszava új tulajdonosa ezt kéri. (Rogán Antal Fidesz-politikus, a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter, ATV, 2016. november 8.)

A napilapok közül már csak egy tekinthető újságnak, ha némileg domesztikáltan is. (Tamás Ervin újságíró, Újnépszabadság.com, 2023. június 30.)

Németh Péter kikérte a véleményemet arról, hogy meghozhat-e egy erkölcsi értelemben vitatható döntést; jelesül elfogadhatja-e a NER pénzét cserébe a kormányt támogató hirdetések leközléséért és valamennyi önkorlátozást a NER egyes prominenseinek a bírálata terén. (Felcsúti Péter közgazdász, nyugalmazott bankigazgató, Facebook.com, 2026. május 30.)

A Fidesz választási vereségével szükségszerűen vége lett a kitartottságnak. (Kabai Domokos Lajos újságíró, Bekiáltás.blog, 2026. május 30.)

Eddig három tulajdonostól hallottam, hogy az Orbán-családról ne nagyon írjunk. (Horváth Gábor újságíró, a Népszava főszerkesztő-helyettese, Magyar Hang-podcast, 2026. június 3.)

Nem vádolom, de jónak se tudom nevezni, mert a rendszer része volt. (Haraszti Miklós liberális médiapolitikus, Népszava, 2026. június 5.)

Mi a Népszavát a szürke kategóriába soroltuk. (Urbán Ágnes közgazdász, a Mérték Médiaelemző Műhely munkatársa, Klubrádió, 2026. június 15.)

Tudom, mentünk volna krumplit sütni, mintsem állami hirdetések közé írni. (Herczeg Szonja újságíró, Facebook.com, 2026. június 19.)

Több mint rágalom azt állítani, hogy mindannyian a NER részei voltunk. (Németh Péter főszerkesztő, Népszava.hu, 2026. július 4.)

A Népszava a propagandagépezet ostorát és mézesmadzagát érdemelte ki, hogy fenntartsa a rendszer európaiságának látszatát. (Lengyel László publicista, Népszava.hu, 2026. július 11.)

A szerző Facebook-bejegyzése 2026. augusztus 20-án.