Szilágyi András: Születésnapi beszéd

Azzal vezetni kezdett mosolyogva, zegzugos folyosókon át. És egyszerre csak kinyílott egy ajtó, és ott állott előttem a mennyországom: a szűzi fényben égő tábla, a felhők között magasló dobogó, a csodálkozó fiúk és lányok, a komoly tolltartók, a vadállatok a falon.

Baróti Pál: Az idő katonája

voltaképpen mégsem regényt írt Szilágyi András, inkább valami különös, sosemvolt – és bizonnyal sosem lesz – prózai költeményt (prózaversnek nevezik mindközönségesen, tudom jól, de itt a költészet a fontos) – hiszen nem bemutatni akart vagy ábrázolni.

Miklós Jenő: Merre tart a parapszichológia?

Az okság elve, amely a kvantummechanika értelmezésével kapcsolatban komoly erőpróbán esett át, szintén új vonatkozásokkal bővülhet egy parapszichológiai „kísérőszövegben”.

Mikó Imre: Gondolatok az emlékirat-irodalomról

Ahhoz, hogy emlékirat szülessék, először rendszerint történnie kell valaminek, amire érdemes emlékezni. Különben a szürke hétköznapok leírása nem hivatásos író tollával, még ha a történész szempontjából értékes adatokat tartalmaz is, unalomba fullad.

Kacsir Mária: Mire született Hamlet?

Fortinbras szerepét a drámában ő is felismeri, de egészen más értelemben növeli félelmetessé; nem azért hozza színpadra, hogy a kíméletlen vaksorsot személyesítse meg, hanem mint politikai cselszövőt, akinek az intésére seregek állnak készen, talpig fegyverben.

Szász János: Notesz – Menekülés a jövőbe

A hagyományos giccstől eltérően a tudományos-fantasztikus giccs a teljes kikapcsolás hatásával dolgozik: olvasóját kiemeli a történelemből, a jelentől elfordítván fejét, a jövőt is megtagadja tőle. Borzongató szórakozás

Horváth Andor: Alif

Az arab irodalom nyelve a klasszikus arab, amely lényegében, nem számottevő változásoktól eltekintve azonos a tizenhárom évszázaddal ezelőtt született Korán nyelvével. Lehet-e ma ez a nyelv az irodalmi kifejezés eszköze?

Baróti Pál: Így lettünk politikusok…

Olvassuk el pusztán a kötetnyitó kis publicisztikát, az Irodalom és szocializmust, mely 1938-ban íródott egy munkáslap számára; olyan árnyalt szemléletről tanúskodik, mely hosszú időre eltűnik majd a művészetek vizsgálatából.