A HÉT50

A DNS-molekulák felszínén elhelyezkedő, azt mintegy beburkoló hisztonmolekulák pozitív töltései semlegesítik az előbbiek negatív töltéseit. Ezáltal a DNS-molekulák sokkal tömöttebb elrendeződése jön létre.

– De hisz ön valójában nem is hisz az álmokban... – De igen, írtam két regényt. Olyan emberek indítottak erre, akiket egész közelről, mondhatnám belülről ismertem. Előbb reálisan megoperáltam, aztán megálmodtam őket. – És mit tegyünk mi, akik nem tudunk operálni? – Ne operáljanak.

"Azon a sírhanton, amely alatt Erdély legszebb és legjóságosobb emberpárja nyugszik, a lelkembe vésődött mélyen: Az a rendeltetésünk, hogy minden rágalom-fagytól, hazugság-jégesőtől és gyűlölet-árvíztől való félelem ellenére is vessünk… vessünk… vessünk szüntelenül."

A meggyötört és sokat szenvedett emberekkel való együttérzés Bálint Tibor írói magatartásának egyik alapvető erkölcsi vonása. Múltakra emlékező öregei végigjárták az élet tekervényes útjait, szerettek és féltek, örültek és csalódtak éppen eleget, s közvetlen közelségből néznek szembe az elmúlással...

Előérzete azt súgta, ez lesz utolsó útja, mégis hajóra szállt. E mindennel kacérkodó, csömöröktől menekülő, de mindent a csömörig túlhajszoló lordnak egyetlen kitartó szenvedélye maradt: a szabadság.

Ami könnyebb lenne, megelégedhetnénk azzal, hogy az antropológus szenvtelenségével leltárba vegyük egy közösség tudatának totemisztikus kategóriáit. Azt a gyermeteg és zavaros etikát, amely szerint a személyiség megvalósításának legkézzelfoghatóbb módja az ellenséggel való leszámolás.

Ami az expresszionizmus ideológiai irányzatosságát illeti, ma már aligha mellőzhető a legújabb kutatások egybehangzó megállapítása: az expresszionizmusnak Délkelet-Európában kimondottan forradalmi szerepe volt, és rendszerint kapcsolatban állt a munkásmozgalommal.

A gimnáziumi padból Belgrádba érkezve, az egyetemre, megismerkedtem a két háború közti főváros elesettjeinek nyomorúságos sorsával. Köztük voltak az albán hordárok, cipőtisztítók, favágók és más alkalmi munkások ezrei.

Ma már kitől kérheti számon a városfalak közt fehéredett ember az őstulkot, a kék lóantilopot, a quaggát, a huszonöt év alatt kiirtott Steller-tehenet, a dodo-galambot, a berber oroszlánt, a déli medvefókát? És ki menti meg a kétszázharminc pusztuló emlőst?...

A küldött remek diósbélest és szarvacskákat szíves rendelkezéséhez képest átadtuk két ifjú munkatársunknak, kik mohón fogyasztották el, és lelkesedéssel vállalkoztak a kritika feladatára. A két ifjú munkatárs poéta egyúttal.