VÉLEM ÉN

Vannak, akik azt mondják, Magyarországot úgy lehet megerősíteni, ha minél több konzultációt tartanánk, hiszen nem kerül sokba, és ily módon az alkotmányosság látszatát fenntartva tudnánk választási propagandát folytatni. Á. H. írása

Ennek a jegyében tesznek elgondolkoztatóan módosított szövegű olimpiai esküt a versenyzők, az edzők és a versenybírók a tokiói játékok megnyitóján. A változtatásokat a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó testülete hagyta jóvá.

Milyen kár, hogy ilyen hamar végeztek. Elnéztem volna még őket, pontosabban saját magamat – elnézegettem volna még magamat egy másik életben, ahol a strandbüfénél öt gyerekkel kell sorban állnom. Vagy héttel.

Mélységesen értem a gipsztörpék felvonulását. Pénzről adnak hírt, anyagi sikerekről. És az álmok csődjéről. Ahol az élet romantikája meghalt, ott gyárilag állítják elő. A figurák torzak és hamisak, de igazak a vágyak.

Immár a kőkatolikus Írországban és Lengyelországban is az állam lép föl – a lehető legkeményebb eszközökkel – azért, hogy az egyház kiadja a saját, eddig csak belső eljárásokban azonosított és jellemzően legfeljebb áthelyezéssel „szankcionált” pedofiljait.

A fiatal előadó olyan felszabadultan és természetesen nyúlt a magyar folklórkincshez, mintha csak saját kulturális örökségét adná elő, s ráadásul még egy tüzes csárdást is eljárt hozzá (a Junii Sibiului nevű román együttes egyik táncosával). Székely Ervin írása

Arra valószínűleg nem számított, hogy minimális együttérzést sem tanúsítva a csapata folytatja a játékot, a támadást, a játékvezető pedig ugyanolyan érzéketlenül az ő szenvedése iránt: hagyja. A pozíciójából, amelyben szenvedett, nem láthatta... Á. H. írása

Megszoktuk, hogy az úgynevezett nemzeti konzultációban olyan álkérdéseket tesznek fel, amelyekből ordít a kívánt válasz. Emberpróbáló feladat elé állít például az alábbi kérdés is a következő konzultációban.