VÉLEM ÉN

Amerikában a trumpizmus várta be, szerencsére megérte annak bukását. Amerikában úgy távozott az élők sorából, mint Márai: szellemileg magányosan és elárultan. Utolsó levelét olvasgatom: „Se enni, se inni. Se írni”.

Aztán szinte minden találkozásunkkor kaptam tőle valamit. Heinrich Böllt, Huizingát, Günter Grasst, de nem a kézzelfogható ajándékokban lakik a lényeg. A lényeges a szemnek láthatatlan, mondja a Kis Herceg...

Először az jutott eszembe, hogy a pszichiátria tudománya és gyakorlata vajon minek minősíti azt, hogy ha valaki „mások számára követhetetlen észjárással” navigálja a rábízott országot.

A legmegengedőbb magyarázat az, hogy nem véletlen ragaszkodott Schadl ahhoz, hogy Völner is jelen legyen a megbeszélésen. Schadl ezzel jelezte le Varga Juditnak, hogy neki milyen hátszele van a pártnál és a rutinos pártcsinovnyik Varga pedig vette a lapot.

Ha már így belejöttünk, igazán javasolhatnánk a békedíjra Putyint is. Esetleg Orbánt valami olyan elismerésre, amely az Európai Unió erősítéséért kifejtett áldozatos tevékenységet honorálja. Vagy Matolcsyt az infláció elleni küzdelemért.

Meddig fog ez tartani? A globalizáció nemcsak előny Amerikának, hanem kihívás is. Ma már a tehetséges és becsvágyó fiataloknak nem Amerika az egyetlen lehetőség a kibontakozásra és az érvényesülésre.

Azért csak nézzük meg az IMF jelentés mögöttesét. A 2,3 százalékos növekedés elfedi egész iparágak bezuhanását, kezdve a 79 százalékkal visszaeső személyautó-gyártástól az IT szektor megsemmisüléséig (a szakemberek jó része elhagyta az országot).

A Népszabadság karikatúrát közölt. Lehoczki István a szokásos kisnyugdíjas házaspárt hozta össze egy harmadik öreggel a pesti járdán, és egyikük kifejtette: „Nem merem hangosan mondani, mit szólnak hozzá, hogy mi történt a Bolgár György műsorával.”

Nem keveredtünk bele a háborúba, megvéd minket az európai egyszámjegyű inflációtól, milyen sokáig olcsó volt a benzin, a farhátra is ársapkát húzott, nem robbantgatnak a migránsok, és a kisfiúkból se nevelnek az iskolákban buzit...

Itt csengenek vissza a volt szovjet tábornok szavai, miszerint „nem kell mindent tudni”. Ez történelmi intés tehát az utca emberéhez, miszerint az egészség megőrzésénél nincs fontosabb.